Láttuk még

Jófiú

Schubert Gusztáv

Ha Dennis, a komisz, akkor Henry, a „jófiú”, maga a Gonosz. Az angyalarcú Culkin-kölyök (Reszkessetek betörők I., II.) kifogyván a kártevőkből, harmóniai találékonyságát ezúttal az ártatlanokon gyakorolja. Előbb kisöccsét fojtja – féltékenységből? kíváncsiságból? – a fürdővízbe, aztán kishúgát csalja a vékony jégre, végül gyanakodni kezdő mamáját igyekszik magas sziklaszirtről a háborgó tengerbe taszigálni. Mintha csak Damien, az Omen kis ördögfattya kelt volna új életre.

Vagy mégsem egészen. Ebben a filmben már nincs semmi misztikus körítés a gyermeki gonoszság körül. Őszinte nyíltsággal árad belőle a gyermekgyűlölet. Derék missziós munka, legfőbb ambíciója leszámolni az ódivatú képzettel, miszerint a gyermek földre szállt angyal volna. Ne higgyünk a hamvas ártatlanságnak – sulykolja belénk a film minden egyes fordulatával –, a gyermek természeténél fogva szörnyeteg. A jó szülő gondos kertészként gyomlálgasson hát a gyermekkertben: dobja félre – mint itt – a férgeset. Igen bölcs tanács, ki ne hajlana rá mostanság, mikor egyre többet hallhat kilenc-tíz éves gyilkosokról. Reszkessetek gyerekek! És ha kedves az életetek, most az egyszer, el ne vonszoljátok mamátokat a matinéra.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1994/03 60. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1083

Cikk értékelése:

szavazat: 1098 átlag: 5.27