KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Temessy Hédi (1925–2001)
• (X) : Filmkalauz

• Schubert Gusztáv: Virtuális gyermekkor Játék és erőszak
• Muhi Klára: A képernyő gyermekei Beszélgetés a tizenévesekről
• Mérő László: Matt Védőbeszéd a videójátékokért
• Wostry Ferenc: Dao, a kard Wuxia klasszikusok
• Vágvölgyi B. András: Vakvívók Wuxia és csambara
• Varró Attila: Törvényszegés Tabu
FESZTIVÁL
• Csantavéri Júlia: Szia, jól vagy? Spanyol filmhét
• N. N.: Goya-díj (1989–2000)
• Tanner Gábor: Filmtörvény Spanyolországban
• Bikácsy Gergely: Sonka, csecs, telihold Bigas Luna színeváltozásai
• N. N.: Bigas Luna filmjei
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Pipet Huszárik bolyongásai
• Horeczky Krisztina: Éjféli maraton Beszélgetés Ladányi Andreával
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: A tétnélküli játék képe Mediawave
• N. N.: Mediawave 2001 – díjak
• Sipos Júlia: Menekülés a rövidfilmbe Egy filmfesztivál anatómiája
TELEVÍZÓ
• Kriston László: A televízió utolsó mágusa Robert Halmi
• N. N.: Robert Halmi filmjei
• Kelecsényi László: Honvágytévé Filmmúzeum csatorna
KRITIKA
• Báron György: Umcá, umcá, umcáccá… Tündérdomb
• Stőhr Lóránt: Vigyori Citromfej
• Hungler Tímea: Rossz doktor Hannibal
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Shrek
• Harmat György: Addig jár a korsó a kútra...
• Nevelős Zoltán: A harcos és a hercegnő
• Kovács Marcell: A múmia visszatér
• Ardai Zoltán: A leskelődő
• Köves Gábor: A csábítás elmélete
• Mátyás Péter: Sebhelyek
• Tamás Amaryllis: A test
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ötven másodperc

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Syd Field: Forgatókönyv

Könnyűszerkezetes történetek

Bocsor Péter

Field könyvével bárkiből forgatókönyvíró válhat, aki elfogadja, hogy a történetmesélés hagyományos szabályai ma is érvényesek.

A kreatív írás oktatása valódi amerikai találmány. Jól kifejezi ennek a kultúrának a magabiztos gyakorlatiasságát, ahogy a mára általánossá vált egyetemi írószemináriumok résztvevői könnyedén átlépnek azon a dilemmán, vajon a kreativitás mennyire tanítható. „Mi az… te még sohasem építettél házat?” – kérdezte hitetlenkedve egy közös barkácsolás során amerikai ismerősöm. Ha arra gondolunk, hogy az amerikaiak többsége gyakorlatilag faházakban él, és remekül megvannak, talán nem is alaptalan ez a magabiztosság.

Syd Fieldet a hollywoodi forgatókönyvírás első számú gurujaként szokás emlegetni, az 1979-ben ForgatókönyvA forgatókönyvírás alapjai címmel megjelent kézikönyvét pedig a szakma bibliájának tartják. A szerzőt övező kultusz bizonyára abból fakad, hogy Field mára az egyik legkeresettebb kreatív írást oktató tanár az Egyesült Államokban, akinek műhelyében olyan filmek és sorozatok forgatókönyvei születtek meg, mint a Maszk, a Gorillák a ködben vagy a Tövismadarak. Az oktatásban szerzett tapasztalataira épülő könyvben Field nem kevesebbet ígér, mint hogy bárkiből lehet forgatókönyvíró, aki betartja a forgatókönyv szerkezetére és formájára vonatkozó általános szabályokat, és lépésről-lépésre követi az általa javasolt munkamódszert a témakereséstől, a szerzői jogok bejegyzéséig. Mintha egy barkácskönyvet olvasnánk, amivel akár házat is építhetünk a hátsó kertben.

Field módszerének középpontjában egy felismerés áll, ami több ezer forgatókönyv elolvasása közben vált világossá számára, mialatt reader, vagyis hivatásos forgatókönyv-olvasó volt különböző filmstúdióknál. Ennek lényege, hogy miközben a filmekben a történetmondás eszközei folyton változnak, például az informatív párbeszédek helyét átveszik a pergő vizualitással ábrázolt karakterek és drámai helyzetek, a sikeres történetek alapvető szerkezete, vagyis „a történetmesélés művészete” ugyanaz maradt. A szerző ezért az arisztotelészi poétika ajánlásait megfogadva kidolgoz egy általános modellt, ahogy ő nevezi paradigmát, ami kijelöli, hogy mit és milyen sorrendben írjunk meg, ha az a célunk, hogy a reader a tízedik oldal után is továbblapozza forgatókönyvünket. A paradigma szerint minden film története három, jól megkülönböztethető részre osztható. Ilyen az előkészítés, vagyis a főszereplő és a drámai helyzet bemutatása 20-30 oldalon (egy oldal nagyjából egy filmpercnek felel meg), az összeütközés, melynek során a karakter 60 oldalon keresztül igyekszik legyőzni az útjába gördített akadályokat, illetve a megoldás, vagyis a történetsor befejezése újabb 30 oldalon; a három részt pedig két fordulópont választja el egymástól, amelyek előrelendítik a történetet a megoldás felé. A szerző az Óráktól a Hideghegyig számos film példáján bizonyítja, hogy az alkalmazott formától függetlenül, könnyen megfigyelhetjük ennek az általános sémának az érvényesülését.

Noha elsőre merevnek tűnhet ez a modell, ahogyan a szerző többször hangsúlyozott meggyőződése is, hogy az írónak a történet összes főbb szerkezeti elemével tisztában kell lennie, mielőtt íráshoz látna, az újdonság Field megközelítésében az, amire ezt a szerkezetet használja. Számára ugyanis ez az egyszerű alapmodell nem korlát, inkább felszabadító közeg, ami mindenki számára elérhetővé, könnyűvé teszi az írást. Field kézikönyve ezt a felszabadító erőt igyekszik demonstrálni, amikor bemutatja egy műhelymunkában készült forgatókönyv megszületését a kezdeti tétova lépésektől az egyre inkább magától értetődő döntésekig, amikor kérdésekkel segíti az olvasót a szereplők hátterének vagy múltjának feltárásában, és amikor leírja a közös alkotómunka velejáróit vagy éppen az elmaradhatatlan alkotói válság tüneteit és az abból kivezető út állomásait.

A Forgatókönyv bevallottan a szórakoztatás céljából készült filmekhez kínál receptet, ezért fordulhatnak elő benne olyan komikusnak ható kijelentések, mint hogy a terminátor drámai szükséglete a „terminálás” vagy, hogy kétféle cselekmény van, fizikai és érzelmi: autós üldözés és csók. Ezzel együtt a könyv nem csupán a reménybeli forgatókönyvírók számára izgalmas olvasmány, hanem mindenkinek, akit érdekelnek napjaink könnyűszerkezetes történeteinek, a hollywoodi filmeknek a kulisszatitkai.

Cor Leonis Films Kft., 2011.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 48-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11025