KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Temessy Hédi (1925–2001)
• (X) : Filmkalauz

• Schubert Gusztáv: Virtuális gyermekkor Játék és erőszak
• Muhi Klára: A képernyő gyermekei Beszélgetés a tizenévesekről
• Mérő László: Matt Védőbeszéd a videójátékokért
• Wostry Ferenc: Dao, a kard Wuxia klasszikusok
• Vágvölgyi B. András: Vakvívók Wuxia és csambara
• Varró Attila: Törvényszegés Tabu
FESZTIVÁL
• Csantavéri Júlia: Szia, jól vagy? Spanyol filmhét
• N. N.: Goya-díj (1989–2000)
• Tanner Gábor: Filmtörvény Spanyolországban
• Bikácsy Gergely: Sonka, csecs, telihold Bigas Luna színeváltozásai
• N. N.: Bigas Luna filmjei
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Pipet Huszárik bolyongásai
• Horeczky Krisztina: Éjféli maraton Beszélgetés Ladányi Andreával
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: A tétnélküli játék képe Mediawave
• N. N.: Mediawave 2001 – díjak
• Sipos Júlia: Menekülés a rövidfilmbe Egy filmfesztivál anatómiája
TELEVÍZÓ
• Kriston László: A televízió utolsó mágusa Robert Halmi
• N. N.: Robert Halmi filmjei
• Kelecsényi László: Honvágytévé Filmmúzeum csatorna
KRITIKA
• Báron György: Umcá, umcá, umcáccá… Tündérdomb
• Stőhr Lóránt: Vigyori Citromfej
• Hungler Tímea: Rossz doktor Hannibal
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Shrek
• Harmat György: Addig jár a korsó a kútra...
• Nevelős Zoltán: A harcos és a hercegnő
• Kovács Marcell: A múmia visszatér
• Ardai Zoltán: A leskelődő
• Köves Gábor: A csábítás elmélete
• Mátyás Péter: Sebhelyek
• Tamás Amaryllis: A test
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ötven másodperc

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Két barát

Csantavéri Júlia

 

A film két barátja az életben is barát. Sőt. Egy izgalmas és sikeres kis színházat jelentenek ők együtt, az egyikük, Spiro Scimone írja a darabokat, aztán Francesco Sframelivel, esetleg még néhány barátjukkal együtt elő is adják, bár a színpadra állítást legtöbbször másvalaki vállalja. A Nunzio című darabból készült első filmjüket azonban rendezőként is ők maguk jegyzik. Spiro és Francesco Messinából származnak. A filmben megszólaló gyönyörű nyelv is a messinai dialektus kicsit olaszossá szelídített változata. Hiszen szerepük szerint is szicíliaiak ők, két, véletlenül egymás mellé csapódott elvándorló, aki valamely meg nem határozott észak-itáliai város idegen környezetében keresi a boldogulást. Ennek dacára aligha lehetnének különbözőbbek. Nunzio, (Francesco Sframeli) gyermekien, szinte együgyűen tiszta kedélyű álmodozó, heves és olthatatlan érdeklődéssel a dolgok és az emberek, így lakótársa, Pino (Spiro Scimone) iránt is, akit szüntelen záporozó kérdésekkel áraszt el. Pino hallgatag, magába zárkózó férfi, foglalkozására nézve bérgyilkos. Időről időre vonatra száll, hogy megbízásait teljesítse. A mindennapi rutint, kapcsolatuk Pino által rögzített távolságát Nunziónak a festékgyárban szerzett betegsége oldja fel. A felszín alatt a dolgok lassan, szinte észrevehetetlenül átrendeződnek, Pino képes lesz kitörni a magára húzott páncélból, és végül döntő elhatározásra jut.

A film ritmusa bámulatosan pontos, ütemét, akárcsak egy jó kamaradarabét, Pino és Nunzio beszélgetéseinek egyenletes crescendója határozza meg. E beszélgetések kapcsán nem alaptalanul hivatkoznak sokan Beckettre: a szöveg a lehető leghétköznapibb, de tömörsége, a szavakat körülölelő szituáció különössége, a velük szembeállított csendek és nem utolsósorban a szelíden groteszk áthallások révén mégis költőivé válik. Ez a jól megragadható, lényegi elemekre koncentráló módszer jellemzi a képeket és azt is, ahogyan néhány jól megválasztott figurával körbeveszik a két barát történetét. A csengők rongálójára vadászó háziúr, a bárban keresztrejtvényt fejtő nyugdíjasok, Nunzio kevés szavú, ám összetartó kollégái, de még szerelme, a szép Maria is vázlatszerű, többé-kevésbé groteszkül elrajzolt szereplők, inkább csak utalások a külső világra, hogy annál erősebben és fájóbban emelkedjen ki az alapszituáció. A két fiatal színész-rendező az egyébként ismerős témákat – magány, emigráció, kiszolgáltatottság – minden hozzájuk tapadt melodramatikus vagy hatásvadász elemtől megtisztítva, a film legjobb pillanataiban bravúros egyszerűséggel mutatja meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1781