KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Temessy Hédi (1925–2001)
• (X) : Filmkalauz

• Schubert Gusztáv: Virtuális gyermekkor Játék és erőszak
• Muhi Klára: A képernyő gyermekei Beszélgetés a tizenévesekről
• Mérő László: Matt Védőbeszéd a videójátékokért
• Wostry Ferenc: Dao, a kard Wuxia klasszikusok
• Vágvölgyi B. András: Vakvívók Wuxia és csambara
• Varró Attila: Törvényszegés Tabu
FESZTIVÁL
• Csantavéri Júlia: Szia, jól vagy? Spanyol filmhét
• N. N.: Goya-díj (1989–2000)
• Tanner Gábor: Filmtörvény Spanyolországban
• Bikácsy Gergely: Sonka, csecs, telihold Bigas Luna színeváltozásai
• N. N.: Bigas Luna filmjei
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Pipet Huszárik bolyongásai
• Horeczky Krisztina: Éjféli maraton Beszélgetés Ladányi Andreával
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: A tétnélküli játék képe Mediawave
• N. N.: Mediawave 2001 – díjak
• Sipos Júlia: Menekülés a rövidfilmbe Egy filmfesztivál anatómiája
TELEVÍZÓ
• Kriston László: A televízió utolsó mágusa Robert Halmi
• N. N.: Robert Halmi filmjei
• Kelecsényi László: Honvágytévé Filmmúzeum csatorna
KRITIKA
• Báron György: Umcá, umcá, umcáccá… Tündérdomb
• Stőhr Lóránt: Vigyori Citromfej
• Hungler Tímea: Rossz doktor Hannibal
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Shrek
• Harmat György: Addig jár a korsó a kútra...
• Nevelős Zoltán: A harcos és a hercegnő
• Kovács Marcell: A múmia visszatér
• Ardai Zoltán: A leskelődő
• Köves Gábor: A csábítás elmélete
• Mátyás Péter: Sebhelyek
• Tamás Amaryllis: A test
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ötven másodperc

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Vita

Válasz helyett Veress Józsefnek

Csala Károly

Nem hinném, hogy nagy ügyet kellene kavarni a külföldi filmek magyar címadásának gondjaiból. Ha Veress József csakugyan beérte volna cikkében annyival: „... mindössze arra vállalkozom, hogy címadási elveink és gyakorlatunk néhány jellegzetes kérdéséről szóljak” – jómagam az egész magyar filmkritika nevében (lehet, hogy illetéktelenül, de az más kérdés), mint szükséges és elfogadható ismeretterjesztést nyugtáznám írását. De a filmkritikus és filmtörténész Veress József mellett megszólal a cikkben a hivatalnok mundérbecsületét védő Veress József is, imigyen: „Ha a szerzőnek nem jut eszébe semmi a látott filmről, „cikizni” kezdi a hazai keresztségben adott címet és a Címkiagyaló Bizottság tagjait.” Itt azért már elveti a sulykot.

A címtől elvárjuk, hogy jó legyen, és mint minimumot kívánjuk meg, hogy ne hamisítsa meg az eredetit. Ennyi az egész. Ezért jó, találó címet külön megdicsérni aligha kötelessége a filmkritikusnak (persze megteheti), viszont a melléfogást kötelessége szóvá tenni. Akár eszébe jut másvalami a filmről, akár nem.

Így hát a filmkritika nevében nincs mit válaszolni Veress József cikkére. Mint ismeretterjesztő íráshoz azonban akadhat hozzáfűznivaló. Röviden:

A cikkíró – hogy, hogy nem – megfeledkezik azokról az esetekről, amelyek elsősorban ki szokták váltani a kritikai megjegyzéseket. A leiterjakabokról ugyanis! Ha már objektivitás deklarálásával foglalunk össze címadási gyakorlatot, s ráadásul megjegyzést teszünk a bírálatokra, akkor bizony nem illik erről megfeledkezni. Például a Szabálytalan szabályosról – A kétbalkezes műtősegéd helyett. Vagy az olyan értelmetlen tükörfordításról, mint amilyen a hírhedt – és sajnos azóta elfogadott – Négyszáz csapás volt. Senki sem állítja, hogy ez jellemzi a címadási gyakorlatot. De hozzátartozik, legnagyobb sajnálatunkra.

Hasonló apróság, hogy Veress József osztályozási elveiben is találhatunk hiányt. Semmi okunk például eleve pozitívumnak elfogadni egy-egy idegen cím nyelvtanilag, stilisztikailag még oly pontos lefordítását. Mert esete válogatja: lehet az rossz is! A leprás nő például hiába pontos fordítása az eredeti lengyelnek, bizony baklövés, mert közönségriasztó – mármint a magyar közönségnél, amely mit sem tud arról, hogy Lengyelországban ez egy közismert sikerregény címe, olyasmi, mint nálunk a Halálos tavasz, s a lengyel nézők tódulnak a moziba, ha megpillantják ezt a filmcímet egy plakáton...

Végtére is a külföldi filmek magyar címadása a műfordítás kategóriájába tartozik. Mint ilyen, időnként rászorulhat magyarázatra. Vitatéma is lehet. Kár rákoppintani a kritikusok körmére, ha foglalkoznak vele.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7873