KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mesedimenziók

Beszélgetés Tomek Baginskival

Lengyel hardkor

Hámori György

A rendszerváltással a nagyhírű lengyel animáció is összeomlott, mára azonban – ha más stílusban is – újraépült.

Tomek Baginski rendezőt, a 7. Anilogue Filmfesztivál zsűritagját kérdeztük a lengyel animációról és új munkáiról: Oscar-jelölt rövidfilmjéről és második világháborús sci-fijéről.


*


A rendszerváltás után milyen kondícióban volt a lengyel animáció és milyen a mostani helyzet?

Úgy 10-12 éve a lengyel animáció helyzetére még azt sem lehetett mondani, hogy borzasztó volt, hiszen akkoriban nem létezett lengyel animáció. A korábbi mesterek visszavonultak, néhányan tanítottak, de véleményem szerint a ’70-es–’80-as évek alkotói addigra már kifulladtak. Miközben a lengyelek kikászálódtak a szocializmusból, valami elveszett. A lengyel animáció helyén egy nagy fekete lyuk ásított. Amikor animációt tanultam és próbáltam belekerülni az animációs filmgyártásba, rájöttem, hogy nincs is olyan stúdió, ahova bekerülhetnék, mindent az alapokról kellett felépíteni, mert minden összeomlott. Páran összeálltunk és nekiláttunk a romeltakarításnak, közben visszatértek a nagy mesterek is, némelyikük jópár év kihagyás után még filmeket is készített. Ahogy a fiatalok többsége, én is inkább az amerikai és a japán animáción nevelkedtem, semmint a lengyel iskolán.

Most már sokkal jobb a helyzet, rengeteg animációs munka készül, nem csak filmek: reklámok, speciális effektusok, mobil-animációk, internetes anyagok. Rengeteg stúdió foglalkozik már ezekkel a technikákkal. Nálunk még nincs olyan bonyolult szabályozás, mint mondjuk Franciaországban, vagy Nagy-Britanniában, még csak az út elején vagyunk.

Mi változott a két állapot között?

Először is, rengeteg tehetség jelent meg. Másodszor Lengyelországban nagyon széles piaca van az animációval készült reklámoknak. És a partnerek nem félnek a hagyományostól eltérő animációs munkákat felhasználni reklámokhoz. Ami azért is nagyon jó, mert a reklámok sok pénzt hoznak Szóval némi bérmunka után, az ember a saját projektjével is tud foglalkozni.

Szóval a filmek költségvetésének nagyobb része a reklámmunkákból jön össze?

A filmek költségvetésének bázisa még mindig az állami támogatásokból származik, ez garanciát jelent. Az animáció ugyanakkor piaci alapokon működik. Az állam befekteti a pénzt a piacra, a sikeres stúdiók pedig öregbítik a lengyel animáció hírét. A Platige Image-nak (animációs vállalkozás, amelynél Baginski is dolgozik – A szerk.) még nem jött ki egészestés munkája, de egy-két éven belül sorra mozikba kerülnek a friss filmjeink. Elsősorban gyerekeknek készülnek, és nagyon újszerűek.

Az animációs rövidfilmek egyre inkább kiszorulnak a mozikból és átköltöznek az Internetre. Mit gondol mi a legmegfelelőbb médium ehhez a műfajhoz?

Szerintem minden platform megfelel. Mobiltól a moziig bármi megfelel. Mi mindig próbáljuk eljuttatni a munkáinkat a mozikig. Ha jó a producered, sikerülni fog. Persze az Internet a legegyszerűbb út.

Új filmjét, a Kinematográfot Oscarra jelölték, 2002-es, szintén Oscar-jelölt munkája, A katedrális után. A filmbeli feltaláló a valóság tökéletes rögzítésének módját keresi, akár a 3D – amivel ön is dolgozik –, ami egy másik úton próbálja ugyanezt elérni.

Nem csak próbálja, már meg is tette. Az animáció valósághűsége ma már akkora, hogy az maga a valóság. Nem hiszem, hogy ez allegóriája lenne az én filmemnek. A Kinematográf univerzálisabb történet, a választásról szól a munka és az élet között. A feltaláló nagyon keményen dolgozik, de elfelejt valamit, ami a legfontosabb az életben. A perfekcionizmus nem mindig előremutató. A Kinematográf klasszikus vonalvezetésű, lassú, nincsenek benne nagy meglepetések. Olyan, mint egy angol animáció. Meglehetősen különbözik korábbi munkáimtól.

Mesélne most készülő egészestés animációs filmjéről?

A Hardkor 44 II. világháborús mozi lesz, 1944-ben játszódik Varsóban, amit a németek porig romboltak, ezért nem olyan egyszerű elképzelni, hogy is nézett ki az eredeti városkép. A sztori egyébként nem annyira a valós eseményeken alapul, nem a történelemkönyvek, mint inkább Tarantino ihlette; a Becstelen brigantyk és a 300 keveréke lesz. Sci-fi szerű történet egy lerombolt városban, lengyel partizánokkal és német katonákkal, sok robottal, robbanással és rengeteg vérrel. Elég drága mozi, nagyon új, nagyon friss, nem kimondottan klasszikus történelmi film, mert azokat baromira unom. A második világháborúról mindenki komoly filmet csinál, persze nagyon tragikus és véres esemény volt, de az amerikaiak például csináltak Vietnamról vígjátékokat is. Mi is próbálunk új nézőpontból visszatekinteni a múltra.

Milyen élményei, benyomásai vannak a jelenlegi magyar animációról?

Nem sokat tudok róla, az utóbbi két évben láttam magyar filmeket, például a Nyóckert. A Digic Pictures munkái közül is láttam néhányat. Nem csak animációt, mert számítógépes játékokat is csinálnak, de az animáció minősége első osztályú. Szóval, ami eljutott hozzám, az mind nagyon profi munka volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10063