KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A nyakörv

Géczi Zoltán

Danny the Dog/Unleashed – amerikai–francia, 2005. Rendezte: Louis Leterrier. Szereplők: Morgan Freeman, Bob Hoskins, Jet Li. Forgalmazó: Gamma. 115 perc.

 

Bizarr vonósnégyest alkot a francia producerpápa (Luc Besson), az önjogán ritkán emlegetett rendezőiparos (Louis Leterrier), az ázsiai harcművészeti filmek királya (Jet Li) és a kortárs színészklasszisként nyilvántartott amerikai veterán (Morgan Freeman). A kollaboráció eredménye a partitúra színvonalán túl csakis azon múlhat, hogy ki képes magához ragadni az elsőhegedűs szerepét, melyikük interpretációja jut érvényre a közös produkcióban.

Luc Besson szkriptje sokkalta betegesebb és erőszakosabb, mint azt a gall filmgyárigazgató szakmai önéletrajzát ismervén megszokhattuk. Főszereplője, Danny retardált, állati sorban tartott férfi; harcra kondicionált, hiperagresszív pitbull, aki egy londoni uzsorás (Bob Hoskins) megtorlófegyvereként működik. Primitív életvitelét egy baleset töri meg, s megszokott környezetből kiesvén egy vak zongorahangoló fogadja be, ki nevelt lányával együtt veszi pártfogásába. Új családja szélesre tárja előtte egy másik világ kapuját, melyből adódóan veszedelmes igények támadnak benne, miközben szolgálatait hiányoló régi gazdája is vissza akarja szerezni értékes csatlósát.

A nyakörv szinte sértően szimpla dramaturgiára épített, helyenként – főleg a játékidő második harmadában – mégis elragadó, megejtően szentimentális film, amely különös ambivalenciája ellenére is mindvégig működőképes tud maradni. Freeman még akkor is jó, amikor nem az, ennélfogva a vak mentor figuráját is a született gentleman fölényes eleganciájával valósítja meg; Pierre Morel szobabelsői Zsigmond Vilmos intim hangulatú képeit idézik, a kvartett vezérszólamát azonban a merőben idegen szerepre szerződött Jet Li játssza. A kultikus harcművész bávatagon merengi a zongorát, bolondos bájjal harap a fagylaltba, a kölyökkutyák kíváncsiságával fürkészi a világot, s bár drámai színészként nem bizonyul kiugró tehetségnek, ugyanakkora szívvel és odaadással alakítja a traumatizált kisfiút, mint ahogy küzd – ez pedig még ma is sokkal több az elégségesnél.

Extrák: Werk; kisfilm; kimaradt jelenetek; bakiparádé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10352