KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A rend őre

Baski Sándor

Ha-Shoter – izraeli, 2011. Rendezte és írta: Nadav Lapid. Kép: Shai Goldman. Szereplők: Yiftach Klein (Yaron), Yaara Pelzig (Shira), Yaara Pelzig (Nathanel). Gyártó: HOT / Laila Films. Forgalmazó: Anjou Film. Feliratos. 105 perc.

Izraelből többnyire csak azok a filmek jutnak el hozzánk, amelyek – a híradótudósításokhoz hasonlóan – a palesztin konfliktussal vagy a terrorizmus traumájával foglalkoznak. Pedig nem érdektelen az sem, milyen folyamatok zajlanak az izraeli társadalmon belül, milyen ellentétek

feszítik még az etnikai szembenálláson kívül. Nadav Lapid filmjéből, A rend őréből, az derül ki, hogy pont olyanok, mint a nyugati demokráciákat. Ha lehet hinni a rendező nyilatkozatának, Izraelben van a legnagyobb szakadék a leggazdagabbak és a legszegényebbek között, ami az utóbbi réteget érthető módon frusztrálja. A rend őre, amelyet épp egy szociális tüntetéssorozat idején mutattak be, többek közt erre a helyzetre reflektál. A három részre tagolódó film második harmadában néhány radikális fiatal forradalmat hirdet

a gazdagok ellen, és hogy nyomatékosítsák szándékaikat, elrabolnak pár oligarchát.

A rendező nem ítélkezik a Vörös Hadsereg Frakcióra hajazó alakulat felett, inkább a megértés (az indulat okait illetően) dominál nála. A film első harmadában jóval több iróniával mutatja be egy anti-terrorista rendőri egység tagjainak mindennapjait. A magukat a rendszerből kirekesztettnek érző szubkultúrákkal ellentétben – a filmben feltűnnek még punkok, avantgárd művészek, anarchisták – ők büszke tagjai a társadalomnak. Életük a bajtársiasság, a homoerotikát súroló maszkulin rítusok és a leplezetlen fegyverkultusz köré szerveződik. A harc és az erőszak a természetes közegük, ha nem bevetésen vannak, akkor a vidéket járják, és „a Föld legszebb országát” csodálják. Egyszerű világképüket csak az zavarja meg egy pillanatra, hogy a terrorista túszejtők ezúttal nem arabok, hanem zsidók. A két történetszál aránytalan kidolgozottsága ellenére – a rendőrök hús-vér alakok, míg a lázadók sematikus figurák – a két világ találkozása a fináléban felkavaró hatású.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10939