KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Rozsda és csont

Pápai Zsolt

De rouille et d’os – francia, 2012. Rendezte: Jacques Audiard. Szereplők: Marion Cotillard, Matthias Schoenaerts. Forgalmazó: SPHE. 117 perc.

A rendezőként két évtizede debütáló Jacques Audiard zseniális szürke eminenciás, aki ugyan nem forradalmian új filmeket készít, de minden munkája figyelmet kelt. A műfaji öntőformákat és a hagyományosabb elbeszélőtechnikát felhasználva bravúrosan képes a szereplők lélektani útját bemutatni, néha hatást is vadászva, de jobbára a jó ízlés határain belül maradva. A nyolcvanas évek francia újromantikusaihoz – Bessonhoz, Carax-hoz, Beineix-hez – hasonlóan kivált a melodrámát és a bűnügyi zsánereket kedveli, sőt alkalmasint azok keverését sem veti meg (A számat figyeld!; Halálos szívdobbanás; A próféta).

Legújabb filmje a melodráma felé húz, és bár bűntény is akad benne, a feszültséget nem a bűnügyi, hanem a szerelmi szál biztosítja: a néző az expozíciótól tisztában van vele, hogy love storyt lát, ugyanakkor a két főszereplő látványosan nem tud egymás iránti érzelmeiről. A suspense abból fakad, hogy végig kérdéses–kétséges: vajon ráébrednek-e szerelmükre?

A történet leírhatatlanul steril és banális. A delfinárium lábait vesztő csodanője, Stéphanie és a drogos feleségétől kisfiát magához vevő, kidobóemberként és illegális utcai harcosként dolgozó Ali összetalálkozik a francia Riviérán, majd barátkozni kezdenek. Az egyik fizikailag, a másik pszichésen sérült, ráadásként pedig mindkettő mérhetetlenül magányos – nehezen hihető, hogy ebből az alaphelyzetből kihozható egy manírmentes film. Márpedig – kis kisiklásokkal – kihozható, részben az említett suspense, részben a ragyogóan megrajzolt figurák és az őket alakító színészek miatt. Marion Cotillard játéka pazar, mint mindig, de kivált az Alit megformáló Matthias Schoenaerts (Bikanyak; Fekete könyv) vállán van hatalmas súly: figurájának fő feladata, hogy nyersességével a témában rejlő érzelmességet gátak közé szorítsa, túláradni ne engedje.

A centrális férfialak származása, neve és társadalmi státusza ugyan távolról Fassbinder A félelem megeszi a lelket című mesterművét idézi, mindazonáltal Audiard sokkal inkább kapcsolódik bizonyos klasszikus hollywoodi és kortárs francia mintákhoz. Az ötvenes évek álomgyári melodrámáját azzal idézi meg, hogy rendre kikacsint Leo McCarey Félévente randevújára (lásd a tolószékbe kényszerült nőfigura szerepeltetését, és a testi-lelki bénultságot legyőző szerelem motívumát), míg a közelmúlt viharos sikerű francia opusza, az Életrevalók hatását a történet vonalvezetése és a főhősök közti viszony alakulásának rajza mutatja.

Jóllehet a rendező–forgatókönyvíró nem tudja végig szinten tartani művét (a halmozott krízishelyzetek adagolásánál, kivált a zárlatban, megcsalja az arányérzéke és az ízlése, és ekképpen a giccshatárig óvakodik), ám ennek ellenére pozitív a mérleg. Igaz, a Rozsda és csont nem annyira egyben tartott, mint a Félévente randevú, nem annyira humoros, mint az Életrevalók, és nem is annyira mély, mint A félelem megeszi a lelket, de szép mozi: megmelegedik tőle a szem.

Extrák: Audiokommentár Jacques Audiard rendező–forgatókönyvíró és Thomas Bidegain társ-forgatókönyvíró közreműködésével; kimaradt jelenetek, kommentárral; werkfilm; kisfilm a vizuális effektusokról; kisfilm a bemutatóról a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/05 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11468