KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Halálos iramban 7

Huber Zoltán

Fast & Furious 7 – amerikai, 2014. Rendezte: James Wan. Írta: Chris Morgan, Gary Scott Thompson. Kép: Stephen F. Windon. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Vin Diesel (Dominic), Paul Walker (Brian), Dwayne Johnson (Hobbs), Jason Statham (Shaw). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 138 perc.

 

Autós videójátékokat imitáló Holtpont-koppintásból az új évezred első számú akció-szériájává hízni igen figyelemreméltó teljesítmény. A töretlen sikert a felszínes szemlélő hajlamos a kocsik-nők-tesztoszteron szentháromságával elintézni, ám a csillogó motorház alatt jóval rafináltabb konstrukció dolgozik. A kínálatban nincs még egy franchise, mely esetlegesen, lépésről-lépésre komplex univerzumot teremtett maga köré. A növekvő bevételekkel újabb szereplők érkeztek, az utcai versenyzők mesteri tolvajokká, majd világmentő szuperhősökké mutálódtak, míg a redundáns benzin-pornó sziklaszilárd morális kódrendszeren nyugszik. Származás helyett a volánnál dől el, ki az igaz ember, illetve minden út a családhoz vezet.

A hetedik etap csapata már egyértelműen a Bosszúállók vívódások és álarcok nélküli vulgár-kiadása. Hőseink egy-egy erényt testesítenek meg, a klipekből kirajzolódó film-kollázst ad hoc fordulatok és az irónia önhatárát súroló panelbölcsességek tartják össze. A patikamérlegen súlyozott megaprodukciók uralma idején kimondottan üdítő az olyan látványmozi, mely nincs agyongondolva és nem is veszi magát túlzottan komolyan. A valószerűség paradox kényszerének kínosan megfelelni vágyó versenytársakkal szemben itt minden alkotóelem a színtiszta attrakciót szolgálja. A brutális pixelörvényekben és dagályos eposzokban gondolkodók csúnyán alábecsülik a büszkén vállalt öncélúság, a keresetlen hatásvadászat, a primér egyszerűség erejét. Alkotóink fenntartások nélkül túlpörgetik a receptet, bő két órára tátott szájú kiskamasszá változtatják a célközönséget. Ilyen töménységben a giccsből naiv pop-art, kortárs mítosz kerekedik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12231