KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Merénylet

Fekete Martin

Assassination – amerikai, 1987. Rendezte: Peter Hunt. Szereplők: Charles Bronson, Jill Ireland, Stephen Elliott. Forgalmazó: Fantasy Film. 85 perc.

 

Bár az akciófilm műfajának legjelentősebb előzményeként számon tartott James Bond-sorozat kulcsfigurái közül csak a 007-es ügynököt életre keltő színészek nevei vonultak be a köztudatba, a hatvanas évek óta töretlen népszerűségnek örvendő filmek sikerében más alkotók is oroszlánrészt vállaltak. Noha az 1969-es Őfelsége titkosszolgálatábant már rendezőként jegyzi, Peter Hunt vágóként járult hozzá a sorozat és az akcióműfaj diadalmenetéhez: a hitchcocki kémthrillerekhez képest gyengén megírt, az összeesküvés szálainak kibogozása helyett a látványos összecsapásokra koncentráló történetekben a drámai mélységet feszes tempóval pótolta, így a nézőt már nem foglalkoztatták a cselekményvezetés logikai hibái.

A Merénylet alapszituációja a hatvanas-hetvenes évek paranoiathrillereit idézi: Charles Bronson testőrfigurája rájön, hogy a First Lady körül bekövetkező szerencsétlenségek nem véletlen balesetek, s egyedül kell megvédenie a nőt, ugyanis az ellene irányuló összeesküvés szálai a politika legfelső és legbelső köréig vezetnek. Azonban a rendezői székben ezúttal nem A Parallax-tervet is készítő Alan J. Pakula ült, így nem egy lassan építkező, a nyomozás előrehaladtával egyre sötétebbé és nyomasztóbbá váló filmet kapunk, hanem rendkívül pörgős és akciódús, tipikusan nyolcvanas évekbeli műfajkeveréket, melyben a paranoiathrilleres Kennedy-utalások és az akciófilmes robbanásokkal tarkított üldözések könnyed hangvétellel és humorral párosulnak. Hunt nem tagadja meg Bond-filmes kötődését: a kései Roger Moore-darabok parodisztikus stílusát idézi meg az állandóan csak a sminkje miatt aggódó First Lady figurájával, a harsány zenehasználattal és az egyre extrémebb akciójelenetekkel, melyekben földön, vízen, levegőben, a legkülönfélébb járműveken menekülnek hőseink és még a motorosokat is rakétavetővel próbálják meg kilőni.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12239