KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szcientológia, avagy a hit börtöne

Sepsi László

Going Clear – amerikai, 2015. Rendezte: Alex Gibney. Írta: Lawrence Wright könyvéből Alex Gibney. Kép: Samuel Painter. Zene: Will Bates. Gyártó: Jigsaw Productions. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos. 119 perc.

 

A Gernsback-kontinuum című William Gibson-novella fotós főhőse azt a feladatot kapja, hogy készítsen képeket a harmincas években épült futurisztikus épületekről, ám munkája során rádöbben, hogy az a jövő, amit a korszak sci-fi ponyvái elképzeltek, afféle virtuális térként fellelhető a jelenben. Hasonló élmény sejlik fel Alex Gibney bőséges mennyiségű archív felvételt használó dokumentumfilmjét nézve: a Szcientológia Egyházának riefenstahli díszleteiben, filmsztárokból faragott szentjeiben és a hazugságvizsgálóra emlékeztető fétiskütyüjében mintha Philip K. Dick egyik lidércnyomása talált volna utat magának a huszadik század valóságába. A sci-fi ponyvákkal indult L. Ron Hubbard fantazmagóriáiból jogi machinációk révén vallássá nyilvánított szcientológia alapító atyjának hála igen eleven kapcsolatot ápol azzal a Gernsback-érával, amit Gibson is felidéz – kiváltképp a bűbájos Xenu-mítosznak köszönhetően, ami szerint az emberiség eredettörténetében kiemelt szerepet játszott egy űrbéli overlord ténykedése. Miközben a kiugrott tagok visszaemlékezéseiből kibomlik a spirituális piramisjáték története az ötvenes évektől napjainkig, jól lekövethető, miként vált a minden jel szerint zavart elméjű – és anyagi motivációktól sem mentes – fantaszta önterápiás szektája mindinkább az elnyomás és manipuláció legkülönfélébb formáit használó kvázi-erőszakszervezetté. Mintha egy klasszikusan naiv utópia színeváltozását látnánk: ahogy a korai sci-fi idealizmusát is lassan legyűrte szkepticizmus és paranoia, úgy faragott az új vezér, David Miscavige a szcientológiából megfélemlítéssel és agymosással fenntartott, totalitárius mozgalmat. Gibney filmje azokban a pillanatokban a legbizarrabb, amikor rátapint, hogyan vált átjárhatóvá a huszadik században vallás és populáris kultúra – csak itt a „hinni akarok” bon mot-ja után nem egy X-akták epizód kezdődik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12475