KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az alapító

Kovács Gellért

The Founder – amerikai, 2016. Rendezte: John Lee Hancock. Írta: Robert D. Siegel. Kép: John Schwartzman. Zene: Carter Burwell. Szereplők: Michael Keaton (Ray Kroc), Nick Offerman (Dick), John Carroll Lynch (Mac), Laura Dern (Ethel), Linda Cardellini (Joan). Gyártó: FilmNation Entertainment / The Combine. Forgalmazó: Forum Hungary. Feliratos. 117 perc.

 

John Lee Hancock, ki igen szórakoztatóan és értően beszéli a könnyes-szellemes melodráma nyelvét, olybá tűnik, szereti megfilmesíteni az Egyesült Államok valós alapokon nyugvó, tán kevéssé ismert emberi párharcait: Sandra Bullockot egészen az Oscarig jutatta amerikai futball-reménységet védelmező nevelőanyaként A szív bajnokaiban, Tom Hanks és Emma Thompson pedig felszabadulva esett egymásnak Walt Disneyként és P.L. Traversként a Banks úr megmentésében. Most nem akar senkit meghatni, és Michael Keaton az, aki (újabb) jutalomjátékos lehetőséget kapott. A másodvirágzását élő, kiváló színészen nem is múlik semmi: vibrálóan hozza Ray Kroc-ot, a középszerű ügynökből lett üzletembert, aki ugye arról híres, hogy kijátszotta a McDonald-testvérek kezéből a mindenki által jól ismert gyorséttermi franchise-t.

Az első osztályú címszereplője tehát megvan Hancocknak, de kellene még más is ahhoz, hogy Az alapító valóban a fivérek és képviselőjükből lett ellenfelük szembenállásáról szóljon. Például bátorság. De az nincs, így az érzékletes korrajz, no meg Keaton valóban erőteljes játéka mellett csak azt bizonygatja a film, hogy olyan nagyon senkit sem akar megbántani. Bár Hancock kimondatja a szereplőkről, amit feltétlenül ki kell, azért lehetett volna róluk kicsit határozottabb véleménye. Ám ami komolyan zavarba ejtő, hogy a gyorsétterembe járó fogyasztóval is igen óvatosan bánik. Bizonyára tisztában volt vele, hogy a McDonald’s-sztoriról nem lehet anélkül érdekfeszítően mesélni, hogy legalább egy kicsit ne koppintson rá mindannyiunk orrára, hisz mi vagyunk azok, akik megették és megeszik, amit Ray Kroc a profit érdekében feltálalt és márkásított nekünk. Mégsem jutunk túl azon az üzeneten, hogy a McDonald’s akkor is maga az amerikai álomkaja, ha már régen nem az. S ezzel az állítással elég nehéz bármit is kezdeni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13076