KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Zalán Vince: Film van, babám!

Életünk legszebb évei

Kelecsényi László

A cseh új hullám részletes és regényes krónikája.

 

Tudom, írásom címe egy korábbi filmtörténeti korszak méltatlanul feledésbe ment alkotására hivatkozik. Meglehet, kevesen veszik észre az áthallást, hiszen William Wyler második világháború után született műve legföljebb filmtörténeti kézikönyvek lapjairól köszön ránk, majdnem úgy, mint azok a „csehszlovák” produkciók, melyeket első ifjúságunkban bámultunk tágra nyílt szemekkel a pesti mozikban. Szerencsénk volt, mert a hazai forgalmazás Forman, Menzel, Chytilová és a többiek pályakezdő filmjeit szép számmal bemutatta, vagy ha mégsem, az egykori Filmmúzeum és az Egyetemi Színpad sokat segített, hogy pontosan tájékozódjunk a prágai és – kis számban – a pozsonyi stúdiókban készült, számunkra igencsak fontos játékfilmekről. Oscar-díjakkal köszönt ránk a cseh új hullám, előbb a Kadár-Klos szerzőpáros Üzlet a korzón című remeklésével, majd alig egy év múlva Menzel bemutatkozásával, a szintén aranyozott szobrocskával kitüntetett Szigorúan ellenőrzött vonatokkal. A popsi-pecsételésről elhíresült filmet szinte azonnal bemutatta a Filmmúzeum – az, hogy éjszakai előadásban, mit sem vont el ennek a mozgóképnek az értékéből, sőt.

Nagyjából 1964-től, a Fekete Péter című Forman-opus hazai láthatásától kezdve szurkoltunk a cseh filmeseknek, mert náluk nagyobb volt a tét, mint Magyarországon. A Kádár-féle puha diktatúrával szemben, ahol némileg könnyített cenzúra keserítette a „falakon” túlra tekinteni akaró rendezők életét, Prágában a sztálinizmus utolsó maradványaként uralkodó Novotnỳ-rezsim tartotta jóval szorosabb kordában a pályakezdő ifjak alkotó kedvét. Mígnem 1968 elején megtörtént a csoda, elindulhatott egy reményteljes kísérlet az „emberarcú szocializmus” megvalósítására, melyről igen hamar kiderült, hogy a reménytelen vállalkozások közé tartozik. De ideig-óráig hittünk benne, s ezt jó néhányan a mai napig sem restelljük. A cseh új hullám szolgáltatta a szép reményeket; jobban beleéltük magunkat a fellépő új rendezőgárda lázadásába, mert sokkal inkább a mindennapokban járt a lelkesedésük és elemző kedvük, mint a történelmi múlttal leszámoló magyar filmeseké.

Zalán Vince már sok éve, megszakításokkal több, mint egy évtizede foglalkozik a csehszlovák filmtörténet e kiemelkedő korszakának kutatásával. Ennek jeleit már olvashattuk korábbi, elszórt publikációkban, de csak most kaptuk kézbe, mintegy váratlan karácsonyi ajándékként, Film van, babám! utalásos címmel ezt a jelentős korszakot elemző kötetet. Korábbi kézikönyvekben imitt-amott esett szó Miloą Formanék csöndes filmforradalmáról, de ilyen alapos, átfogó részletességgel senki sem írt még arról a jószerivel csupán 4-5 esztendőről, amely megváltoztatta a közép-kelet-európai filmgondolkodást.

A kötetnek két fő erénye van. Olyan részletes alapossággal írja le és elemzi a kiválasztott filmeket, hogy azok az olvasók is mindent megérthetnek belőle, akik nem láthatták a szóban forgó filmeket. S olyan érzékletes nyelven fogalmaz, hogy kezdhetünk hinni abban, Zalán Vincében egy szépíró veszett el. De nem, semmiképp sem veszett el, mert beavató esszésorozata a hét, szerinte legjelentősebb rendezőről úgy állítja elénk alanyait, mintha a legjobb barátai lettek volna, mintha minden szabadidejét Prágában és Pozsonyban töltötte volna azokban a sokat emlegetett hatvanas években. Ehhez járul hozzá, hogy nemcsak a „hetek”, Kachyňa, Forman, Passer, Schorm, Menzel, Chytilová és Němec hazai munkásságát elemzi behatóan, hanem a pozitív értelemben vett szatellit-rendezőket, akik (például Jasnỳ, Jireą, Juráček) úgyszintén hozzátettek valamit a cseh új hullámhoz. Azt már mondani sem kell, hogy a filmesekkel párhuzamosan haladó cseh próza (elsősorban Hrabal, Kundera, ©kvoreckỳ) alkotói szintén jó ismerősei a szerzőnek.

Időutazóvá tesz minket ez a könyv. Nemcsak a címadó Tűz van, babám! egykori hazai bemutatása körüli kalamitásokra emlékeztet, hogy előbb szinkronizálják a filmet, aztán betiltják, hogy csak a régi Cseh Kultúrintézet agyonzsúfolt kis vetítőjében lehessen Pesten látni. Időutazás Zalán Vince tolla által emlékezni olyan láthatatlanná vált művekre, mint Schorm pályakezdő Mindennapi bátorsága, vagy a Szálloda idegeneknek és Az ötödik lovas, a félelem vibráló fekete-fehér vizuális szimfóniái, továbbá az Ünnepségről és vendégekről lidércesen aktuális mozgóképemléke. Diktatúrák és törpe (film)diktátorok elleni, tán mégsem egészen hiábavaló lázadások sora ez a filmmustra a múló időből.

 

Film van, babám! A cseh új hullámról.

Gondolat Kiadó, 2016.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13089