KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy francia nő

Tóth András György

 

„Sosem fogom megérteni a franciák szerelmi ügyeit. Csak az őrület, a szenvedély, a szenvedés. A mi háborúinkhoz hasonlítanak” – mondja egy vietnami hölgy Régis Wargnier Indokína címmel elkövetett, több mint két és fél órás, csöpögős romantikájú szappanoperájában, mely valami félreértés folytán a legjobb külföldi filmnek kijáró Oscart nyerte 1993-ban. Wargnier mostani opuszában is megmaradt e kérdéskörnél, szerencsénkre azonban lemondott az Elfújta a szélből elcsent sallangok nagy részéről, az előzményekhez képest meglepően élvezhető és eredeti módon vezetett sztoriban. Az 1939-ből 1954-ig békaügyességgel ugráló film tizenöt év francia háborúit használja keretül egy erkölcsi meséhez. Hogyan viszonyul a rendszeres házastársi hűtlenséghez a férj, a rokonság, a gyerek, és maga az elkövető? Egy meseszép katonafeleség kötelességtudóan csalja az urát távollétében fűvel-fával a család növekvő rosszallása mellett, mígnem egy búsképű berliner úgy lángra lobbantja a film egyetlen szexjelenetében, ahogy még kevés nőt láttunk felhevülni filmvásznon (Emmanuelle Wart tündököl itt). Tulajdon családja fojtogató atmoszférájától megcsalt férjéhez menekül a nő, gyermekeit egyre jobban elhanyagolja... Ahol azonban Eric Rohmer a megoldásig beszélteti a szereplőit és Bertrand Blier a végletekig fokozza a perverziójukat, Wargnier a hagyományosan romantikus befejezés híve marad. A giccs határát súroló (és átlépő) jelenetek és párbeszédek váltakoznak egészen izgalmas képsorokkal, a film felütése például kellemesen újhullámos, gyakran kilépünk a tömegfilmek sablonos ritmusából, különösen az eleinte humorosnak ható képi és nyelvi szűkszavúság miatt, mely hatásosan megy át végül balladai tömörségbe. Nézhető film, de ha megszólal a zene, fogjuk be a fülünket: úgyis feliratos.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1458