KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A múmia

Kömlődi Ferenc

 

Látványos prológ: a fáraók – számítógépes animációval majdnem élethűre varázsolt – Egyiptomában járunk. Ármány és szerelem, bűn és bűnhődés – a gyilkos ifjú párt mumifikálják. A férfit élve temetik a szarkofágba, ártó szelleme hosszú évezredekig kísért… A film legizgalmasabb és leglátványosabb jelenetei az első tíz percre esnek, pedig a néző szívesen szálldosna még az antik Kelet misztikus ködében. Helyette századunk húszas éveit és az Indiana Jonesból (is) merítő kalandtörténetet kapunk. Kellő távolságtartással. Alighanem ez a rendezés legfőbb erénye, hiszen horroron, thrilleren, zombikon edzett szemünk a borzadályt elsősorban akkor veszi be, ha megfelelő humorral tálalják. Gyilokban nincs hiány, ám cseppet sem bánjuk, sőt, ha a holtak is feltámadnak, azon is csak kacagunk, olyan pompásra sikeredett a rosszindulatúan vigyorgó csontváz, vagy egy-egy ádáz múmia lemetszett, de még mozgó és kártevő keze… Ebben a moziban minden másodlagos, talán csak a mesteri látvány és a nem kevésbé mesteri precizitással komponált tömegjelenetek nem azok. Tipikus hollywoodi termék: működnek a speciális effektusok, a színészek nem tűnnek ki, de nem is tévednek, tökéletes a forgatókönyv, és a végén még a hőn dobogó szívek is egymásra találnak. Persze, addig poklok poklait, mérhetetlen sivatagokat és kísértetvárosokat kell végigszáguldozniuk. Rajtuk ül a fáraó átka, s az átok csak furfanggal és erővel győzhető le. Mint a mesében. Mert A Múmia mesefilm a javából, vasárnapi matiné a legifjabbaknak. Igazi B-szériás kalandmozi, kár horrorként reklámozni, holnapra elfelejtjük, de a másfél óra alatt önfeledten szórakozunk. És a mostani ínséges időkben már ez is dicséretes teljesítmény!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4527