KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szüret

Sneé Péter

 

Weiss, Kachyna, Forman egykori asszisztensének, a Senki sem fog nevetni és a Vihar a lombikban rendezőjének, Hynek Bočannak a neve elválaszthatatlan a néhai cseh „új hullám”-tól. Legújabb filmje ősi alaphelyzetet idéz: az öregember búcsúját az élettől, melyet unokájának tapasztalatgyűjtése ellenpontoz. Egyikőjüknek sincs hatalma a saját léte felett. A nagyapának és barátainak (barátnőinek) kezéből kicsúszott az események irányítása; tekintélyük, lehetőségeik, erejük fogytán peremre szorultak. Szövetségük is bomlóban már, szolidaritásuknak nyomai látszanak csupán egy-egy értő szemvillanásban, köznapian egyszerű, természetesen kedves gesztusban és a konspiratív konyakozásban. A film legemlékezetesebb, legszebb pillanatai ezek.

A környezet birtokosaivá hitvány, élvhajhász, gerinctelen fiúk és tehetetlen, hisztérikus, karrierista feleségeik, szeretőik kapaszkodtak fel, az impotens középnemzedék tagjai (önnön kortársairól ítélkezik ily keményen Bočan). Legföljebb az unokában megtestesülő jövő táplálhat némi reményt, bár ki tudja, mi lesz velük...

E borús hangulatú helyzetkép nélkülözi az „új hullám” hajdani, kesernyésen ironikus beállításait, s a visszafogni alig győzött életkedvet, s örömet. A groteszk humort hangosan pukkanó poénok váltották fel, a frissesség, vitalitás sokszoros utalásrendszer révén rekesztődik ki. (Utóbbiak jórészt csupán a nemzeti filmtörténet ismeretében érthetők.)

A visszatorpanó, tétovázó szimbolizálás összekuszálja a szálakat, megzavarja a mű benső egyensúlyát és stílusbizonytalanságot eredményez. Mélységek helyett a felszínre irányítja figyelmünket.

A stílus- és előadásmódbeli határozatlanság hív és pontos tükre az alkotói önbizalom megrendülésének. Seregélyek tarolják le a termést, karbidágyúk dörgésétől nekivadult igásló röpíti fának a nagyapa szekerét. Janik, a kisunoka pedig mérgében újra szélnek ereszti a galambokat. Vajon a régi ház  új  tulajdonosa ugyanúgy megfojtja majd őket is, mint a korábban hazatévedteket?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/09 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6335