KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

2001/augusztus

KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

Láttuk még

Szóljon a rock

Lajta Gábor

Mit tehet egy film, ha a rockzenéről szól? Vagy megpróbálja a maga módján bejárni a színpad előtti és a színpad mögötti világot (erre tett kísérletet például a magyar Kopaszkutya és az angol Üvegtörők), vagy lefilmez egy koncertet közömbössé injekciózó fényképezéssel és vágással, kerülve mindent, ami manipulálhatná a nézőt.

A Szóljon a rock az utóbbi típusba tartozik. Vitathatatlan tárgyilagossággal (amennyire persze egy film egyáltalán tárgyilagos lehet) állítja elénk az AC/DC együttes 1979-es koncertjét. És ezzel az értékelés céltáblájává rögtön a zenekart teszi, ezt a zeneileg és szövegeit tekintve is cinikusan közömbös együttest, amely vadságában is a legszalonképesebb, s amelyet láthatólag nem érdekel más, mint az öntetszelgő színpadi hipnózis.

Házfalakon, tinédzserek táskáin, jelvényein láthatjuk az „egyenáram-váltóáram” zenekarának nevét; a film várható sikerét tehát valószínűleg nem rontom azzal a megjegyzéssel, hogy a koncert egy nagyot durranó léggömbhöz hasonlít.

Mert a beat-zene a lázadás zenéje, nem pedig – mint a Szóljon a rock is – cirkuszi produkció, érzéstelenítés, indulatlevezetés a semmibe.

Végül tehát ez a film is manipuláció: fenntartás nélküli részvényese egy nagy üzletnek.