KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ház a tónál

Géczi Zoltán

The Lake House – amerikai, 2006. Rendezte: Alejandro Agresti. Írta: David Auburn, Kim Eun-jeong, Yeu Yi-no. Kép: Alar Kivilo. Zene: Paul McCartney, Prince. Szereplők: Keanu Reeves (Alex Wyler), Sandra Bullock (Kate Forster), Shohreh Aghdashloo (Anna Klyczynski), Christopher Plummer (Simon Wyler). Gyártó: Warner – Vertigo – Village Roadshow. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 105 perc.

 

2000-ben mutatták be a dél-koreai mozik Eun-Jeong Kim Siworae (A tenger) című édesbús romantikus filmjét, melynek története szerint egy magánéleti krízisek által komorrá tett, egyébiránt ifjú és vonzó nő, midőn elhagyja tóparti házát, levelet hagy hátra a következő tulajnak – ám búcsúüzenete bizarr módon az előző lakó, egy fiatal építészmérnök kezébe kerül. Ők ketten eltérő idősíkon léteznek, a két világ metszetét a postaláda képezi, kapcsolatuk levelezés által bontakozik ki; a sorok szaporodásával felszínes ismeretségük meghitt barátsággá, majd szerelemmé mélyül, ám a vonzalom plátói marad, mert az időcsúszás miatt nem találkozhatnak személyesen.

A film felkeltette az amerikai Warner Bros figyelmét, a stúdió megvásárolta a jogokat, a főszerepekre leszerződtetett egy népszerű sztárpárost (Sandra Bullock, Keanu Reeves), majd felbérelt egy Argentínából importált rendezőt (Alejandro Agresti), ily módon forgatva le a nemzetközi piacra szánt, mérsékelt költségvetésű változatot. Tekintve a fentieket, papírforma szerint a Ház a tónál nézhetetlen katasztrófa, gusztustalan giccs kellene hogy legyen – senki emberfia nem fogadna rá, hogy az adott körülmények közt, ezekkel a színészekkel lehetséges legalább tisztességes munkát végezni.

Kisebb csoda, hogy mégsem így esett. Alejandro Agresti eltagadhatatlan érzékkel oldotta meg a feladatot; a direktor igazodott a főszereplők korlátozott színészi képességeihez, és elegáns kameramunkával, jól válogatott zenékkel támogatva meg a filmet, sikeresen mentette át az eredeti mozi szomorkás báját. Bár a forgatókönyv nem mentes a zavarba ejtő paradoxonoktól és az intellektuálisnak szánt túlkapásoktól, a párbeszédek helyenként kifejezetten szellemesek, bőven akadnak szépen kimunkált epizódok, és a főszereplők közti kölcsönhatás is megteremtődik idővel; ugyan sem Reeves, sem Bullock nem szolgálhatnak különösebb meglepetésekkel, játékuk ez alkalommal mentes a zavaró ripacskodástól.

A nemzetközi koprodukció végeredménye váratlan módon egy meglepően csendes, finom melankóliával átszőtt, minden dramaturgiai mesterkedés ellenére is régimódi love story lett, melyet ihletettnek ugyan túlzás lenne nevezni, de képes rá, hogy megszerezze a néző szimpátiáját.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/08 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8704