KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ügynökség

Klág Dávid

The Good Shepherd – amerikai, 2006. Rendezte: Robert De Niro. Írta: Eric Roth. Kép: Robert Richardson. Zene: Bruce Fowler. Szereplők: Matt Damon (Wilson), Angelina Jolie (Clover), William Hurt (Allen), Lee Pace (Hayes). Gyártó: Universal Pictures / Morgan Creek Production. Forgalmazó: Intersonic. Feliratos. 167 perc.

 

Szinte mindegyik titkosrendőr elsütötte már a vásznon, hogy senkiben sem lehet megbízni. Robert De Niro vizuálisan mérsékelten érdekfeszítő, de rettenetesen lomha filmje addig viszi a mantrát, hogy már a saját szinopszisában sem bízhatunk: Az ügynökség majdnem három órán keresztül a CIA megalakulásának háttérinformációival és az amerikai titkosszolgálat fikciós, de megtörtént eseményeken alapuló kavarásaival hiteget, hogy aztán egész idejét egy robotérzelmű kém sekélyes morális és családi konfliktusaira pazarolja. Életrajzi film egy több, valós személyből összegyúrt fantomról, aki végigélte a második világháborút, a hidegháború különböző fázisait a Disznó-öböltől kezdve a space race-en át a CIA épületének megnyitásáig, de a szolid patriotizmust kivéve semmi jel nem mutat arra, hogy akár minimálisan is élvezte volna az évek során önként magára vállalt teendőket. És ezt a komor homályt semmi és senki nem képes feloldani, hiányzik a kém- és paranoia-filmek teljes eszköztára, a suspense, az intrika és a rejtélyes duplafenekű dialógusok; ráadásul az erősen megkérdőjelezhető, a legkisebb szöveges karakterekre is szándékoltan ismert arcokból toborzott szereposztás – hosszú hiátusából visszatérő, teljes egy percig használt Joe Pescivel az élen – a filmet egy olyan fásult (és hamis!) történelemkönyvé degradálja, ami pont arról szól a legkevésbé, amiről mindenki szeretné, és arra hegyezi ki saját magát, ami senkit sem érdekel. Pedig szinte minden egyes kimondatlan mozzanat az amerikai titkosszolgálat korabeli működésében köteteket tud megtölteni, de ezek szerint egy igazi pillanatképért még várnunk kell az ugyancsak kérdéses valóságtartalmú, de messze érzelemdúsabb James Ellroy-életmű újabb adaptációira.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9208