KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vértestvérek

Klág Dávid

Gong Wu – hongkongi, 2004. Rendezte: Wong Ching Po. Írta: Chi-long To. Kép: Charlie és Kenny Lam. Zene: Mark Lui. Szereplők: Andy Lau (Jimmy Yam), Jacky Cheung (Bal Kéz), Shawn Yue (Wing), Edison Chen (Turbo), Chien-lien Wu (Mrs. Hung). Gyártó: Anytime Pictures Co. Ltd. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 83 perc.

 

John Woo-t, a hősies vérontás nagymesterét kivételesen nem a csúcsra vitt pisztolypárbajok érdekelték, amikor megrendezte addigi életművéhez képest is erőszakos Golyó a fejbent, hanem hogy elkészítse a Szarvasvadász és az Apokalipszis most saját stílusához igazított változatát. A végeredményen meglátszott a fékezhetetlen düh és a tehetetlenség, amit a Woo az egy évvel azelőtti Tianmen téri demonstrációk leverésekor érezhetett: hiába játszódik filmje a vietnami háború kezdetén, kaotikus tömegjelenetei és morális konfliktusai mind 1989-et idézik. És most itt van félig hivatalos remake-ként a Vértestvérek, ami nem elég, hogy Woo akcióorgiájából csak a szirupot tartja meg, az eredeti szándékot is kiheréli azzal, hogy a hatvanas évek Vietnamjából és Hongkongjából átteszi a cselekményt a harmincas évek Sanghajába. Agyő, apokalipszis, Isten hozott, gengszterfilm!

Ami az art deco rajongóknak persze jó hír, ugyanis Alexi Tan filmjének díszlettervezője és operatőre kitett magáért, amikor a kulcsfontosságú mulató belsejét kellett prezentálni. Aki azonban a három gyerekkori jó barát unásig ismert toposzától (a legkisebb buta, a középső becsületes, a harmadik könyörtelen) egy klasszicista maffiafilmet vagy akár egy Woo-mintájú súlyos sorsdrámát várna, az nehezen fogja megemészteni a zavaros és motiválatlan történetszövést, a fásult színészi játékot és az érdektelen mellékszálakat – avagy a klasszikus bűnfilmek legnagyobb ellenségeit. Igaz, hogy a finálé stilizált leszámolása felvillantja a hongkongi filmek szebb hagyományait, de az azt megelőző nyolcvan perc a mozgóképek gyengébbjeit hozza.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9457