KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az ajánlat

Tüske Zsuzsanna

The Proposition – ausztrál, 2005. Rendezte: John Hillcoat. Írta: Nick Cave. Kép: Benoît Delhomme. Zene: Nick Cave. Szereplők: Guy Pearce (Charlie Burns), Ray Winstone (Stanley), Danny Huston (Arthur), John Hurt (Lamb), Emily Watson (Martha). Gyártó: Surefire / Pictures in Paradise / UK Film Council. Forgalmazó: Odeon Film. Feliratos. 92 perc.

 

Az utóbbi években született néhány alkotás, amely megkísérelt életet lehelni egy olyan halottnak hitt klasszikus műfajba, mint a western. Az ajánlat nem csupán az egyik legragyogóbb csillag a még mindig távolinak tűnő zsánerhorizonton, de a forgatókönyvíróként és zeneszerzőként közreműködő Nick Cave, valamint John Hillcoat rendező kézjegyeit viselő szerzői mű is egyben. Már 1988-ban készült első közös munkájuk, a nyers brutalitás erőteljes színeivel dolgozó Ghosts of Civil Dead című börtönfilm főtémája is a rabság volt, rácsai közt az őrök is egy hatalmas rendszer részeivé, áldozataivá válnak – nincs ez másképp 2005-ös alkotásukban sem, ahol a lét egzisztencialista értelmezésének alapmotívuma már sokkal éteribb hangon, a western lírai közegébe átemelve szólal meg.

A helyszín az elvadult ausztrál föld, amelyen a civilizált Angliából érkezett Stanley kapitány próbál új világot teremteni. Egy rajtaütésen foglyul ejt két fivért, egy családi bűnbanda kiugrott tagjait, majd az idősebbik fiút, Charlie Burnst rettenetes alkuba kényszeríti: ahhoz, hogy öccsét megmentse a kivégzéstől, karácsony napjáig meg kell gyilkolnia bátyját, a sivatagban fantomként bújkáló, különös kegyetlenségéről hírhedt Arthur Burnst. Charlie rátalál testvérére, ám ahogy a város bosszúszomja erősödik, úgy csúszik ki az irányítás a kapitány kezéből, míg végül a földi pokol saját otthonát is eléri. A két cselekményszál, mely kétféle családi összetartozást ábrázol, a fináléban dermesztő, mégis mágikus egységbe kerül, ahol a hétköznapi rémálom valósággá válik.

Charlie misztikus bolyongása a hipnotikus erejűvé stilizált pusztában, a hidegvérű gyilkos, Arthur meditatív poétizálása, valamint a Nick Cave-féle sötéten izzó zenei tónusok különös elegyet képeznek a nyers erőszak, a rögrealizmus megjelenítésével. A végeredmény olyan tökéletesen egyedi, szuggesztív filmballada, amely egyfelől belső tudatfolyamok finomművű ábrázolása, ugyanakkor minden üresjáratot mellőző, szikár cselekménye révén egy eltemetett műfaj feltámasztását is méltón szolgálja. Akárcsak az utóbbi évek legerősebb westernjeiben, mint a Börtönvonat Yumába vagy a Jesse James meggyilkolása esetében, a végső leszámolás egyben a hős másik énjének felszámolását is jelenti, ami eredendően a Pat Garrett és Billy, a kölyökből ismerős. Hillcoat és Cave azonban olyasmit vittek véghez, amire Sam Peckinpah és Bob Dylan közös munkája óta nemigen volt példa a műfajban: színtiszta költészetet vetettek vászonra.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9515