KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Marcela

Margitházi Beja

Marcela − cseh, 2006. Rendezte: Helena Trestikova. Kép: Vlastimil Hamernik, Jan Malír. Szereplők: Marcela Haverlandova, Ivana Haverlandova, Jiri Haverland. Gyártó: Negativ. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 82 perc.

 

Amikor Helena Trestikova 1980-ban hat házaspár életét elkezdte filmezni, még nem sejtette, hogy ajándékba megkapja egy hetedik dokumentumfilm lehetőségét is. A 26 éven át követett sorsokról a cseh televízióban is sikerrel futó Marriage Stories (Házastárs történetek) sorozat mellett fokozatosan fejlődött önálló projektté az alig egy év után elvált Marcela életének „filmje”, amelynek forgatókönyvét a továbbiakban kudarcok sorozata és egy váratlan tragikus esemény alakította. A country-zenéért és lovakért rajongó, vágyait és világlátását tekintve igen egyszerű és átlagos prágai fiatalasszonnyal a továbbiakban ugyanis olyan dolgok történtek, melyek jócskán meghaladják egy egyszerű és átlagos fiatalasszony tűréshatárát.

A filmnek így jóformán csak rögzítenie kell a reflexiókat, és Trestikova empatikusan, de következetesen a háttérben maradva dokumentál: minden fontos fordulat után meglátogatja szereplőjét, kérdez, ha az nyílni látszik, és hallgat, ha annak érezhetően elfogynak a szavai. Nem is kell sokkal többet tennie, mivel a long-term dokukban (lásd a Michael Apted által 1970-ben átvett és a mai napig folytatott, néhány angol gyerek életét hét évente filmező Up-sorozatot) az idő amúgy is látványosan múlik. A Marcelában mindennek a banális (a 80-as évek horgolt gyermeksapkái és dauer-divatja vagy a 90-es évek baseballsapka- és hátizsák-őrülete) és megrendítő oldala egyaránt megmutatkozik: bár hősnőnk vágyai (lakás, társ) majd két évtizeden át változatlanok, a szemünk előtt, snittről snittre kopik ki a naivitás, a dohányzástól érdesedik a hangszín, a szülésektől és otthonüléstől megereszkedik a test. A többi már Trestikova arányérzékén múlik, ő pedig láthatóan nem csak ahhoz ért, hogy jókor jó helyen álljon a kamerájával, hanem ahhoz is, hogy mikor kell kikapcsolnia azt.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9708