KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oly sokáig szerettelek

Forgács Nóra Kinga

Il y a longtemps que je t'aime – francia-német, 2008. Rendezte és írta: Philippe Claudel. Kép: Jérôme Alméras. Zene: Jean-Louis Aubert. Szereplők: Kristin Scott Thomas (Juliette Fontaine), Elsa Zylberstein (Léa), Serge Hazanavicius (Luc), Laurent Grévill (Michel), Frédéric Pierrot (Fauré kapitány). Gyártó: UGC / Canal+ / Eurimages / France 3 Cinéma / Integral Film / Sofica / TPS Star. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 115 perc.

 

Hatásos felütés után szemre szabályos családi és lelkiismereti dráma veszi kezdetét: Juliette Fontaine azért érkezik Franciaországba, hogy húgának, Léának családjához költözve próbáljon meg visszailleszkedni a társadalomba 15 éves, Angliában letöltött börtönbüntetéséből szabadulva.

Az események fókuszában egyfelől természetszerűleg maga Juliette áll: Kristin Scott Thomas (a csapat húzóneve) színészi játéka és a film jelzései mértékkel, de egyértelmű következetességgel ábrázolják a folyamatot, ahogyan a fakó bőrű, ideges és zárkózott nőben enyhül a görcsös feszültség, és lassan megnyílik. Másfelől az emberi kapcsolatok, különösen a két nővér viszonyának jellemzése jelenti a film tétjét, e szempontból szélsőséges alapkonfliktusa és analitikus jellege teszi érdekessé a megszokott panelekből építkező sztorit. A film először a lényegi viszonylatok ismertetésére szorítkozva vezeti elő alakjait, majd ismétlődő helyzetekben, a főbb szereplők közötti remek páros jelenetek során lépésről lépésre előrehaladva bontja ki a bennük rejlő feszültségeket és a közöttük kialakuló kapcsolatokat, melyek a lassan pergő időben éppúgy mutatnak előre, mint visszafelé a múltba, ahol Juliette titkolt tragédiája és egy család széthullásának története van eltemetve.

A forgatókönyvet is jegyző Philippe Claudel első rendezésének ereje elsősorban a visszafogott fogalmazásmódban és a biztos kezű történetszövésben rejlik. A nézői azonosulásra csak kevéske lehetőséget adó főhős és az értelmiségi közegben játszódó drámához illő túltengő fogalmiság sokáig elidegenítően hat, csak a játékidő utolsó harmadában törnek felszínre az érzelmek, ahogyan a késleltetett információk is ekkor rendezik át a kialakult képet. Aki azonban megszavazza a türelmet, az épp ezért nem fog csalódni a finisben.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9743