KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A sötétség határán

Baski Sándor

Edge of Darkness­ – amerikai-brit, 2010. Rendezte: Martin Campbell. Írta: William Monahan és Andrew Bovell. Kép: Phil Meheux. Zene: Howard Shore. Szereplők: Mel Gibson (Thomas Craven), Caterina Scorsone (Melissa Conway), Danny Huston (Bennett), Ray Winstone (Darius Jedburgh), Bojana Novakovic (Emma Craven). Gyártó: Warner Bros. / BBC Films. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 108 perc

 

Nyolc évnyi kihagyást követően – a Jelek óta inkább csak rendezői karrierjét építette és személyes reputációját rombolta – Mel Gibson ismerős szerepben, illetve szerepekben tér vissza. A sötétség határán-ban szinte a teljes, a ’90-es évek során bemutatott repertoárját felidézi, a bosszúszomjas akcióhőst (Visszavágó), az elkeseredett apát (Váltságdíj, A hazafi) és a politikai konspirációk közepébe csöppent, nem ok nélkül paranoiás kisembert (Összeesküvés-elmélet). Megfáradt-kiégett bostoni rendőrt alakít, aki, lánya halála ügyében nyomozva, egy illegális tevékenységeket folytató – konkrétan: atomfegyvereket gyártó –, kormányzati körökkel együttműködő óriáscéggel kerül szembe.

Feltűnik a műfaj minden kötelező kelléke, kezdve a Cég bosszújától rettegő informátoroktól, a machinációikat elegáns felhőkarcolókból irányító korrupt figurákon át a főhőst a nap 24 órájában követő, sötétített szélvédőjű, fekete autókig, de a történet fordulatait is könnyedén ki lehet számítani. Martin Campbell, akarva-akaratlanul, egy régimódi – bár helyenként kifejezetten stílusos – thrillert forgatott; ebben rejlik filmjének bája, de ez egyben a legnagyobb hibája is.

A történet eredetije, az azonos című, 1985-ben bemutatott sorozat, amelyet máig a brit televíziózás legjobb drámái közt tartanak számon, és amelyet szintén Campbell rendezett, még jóval több volt szimpla krimi-thrillernél – a hidegháborús állapotokra, a Reagan-Thatcher-érára, és a nukleáris energiával kapcsolatos félelmekre reagált, viszonylag realista stílusban. A téglával Oscart nyerő William Monahan forgatókönyve próbálja ugyan aktualizálni a témát – a filmbéli Northmoor hasonlít is a Halliburton-féle, hírhedt kormányközeli cégekre –, de A sötétség határán mint politikai thriller, meglehetősen ártalmatlan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10108