KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A robot és Frank

Pápai Zsolt

Robot and Frank – amerikai, 2012. Rendezte: Jake Schreier. Szereplők: Frank Langella, Susan Sarandon, Liv Tyler. Forgalmazó: SPHE. 85 perc.

Jó érzés látni, hogy a kortárs amerikai független direktorok a mai napig képesek előhúzni meglepő ötleteket a sifonérból. Lassan negyedszázada, hogy halálos ölelésbe vonta őket Hollywood, de még mindig élnek és virulnak.

A robot és Frank a legfrissebb bizonyítéka ennek. A közeli jövőben járunk: Frank, a kivénhedt betörő egy kisvárostól nem messze, erdőszéli házikójában tengeti magányos hétköznapjait, csak fia látogatásai mozdítják ki az egyhangúságból. A fiú egy nap emberformájú robottal állít be, hogy az segítsen apjának a háztartásban. Frank tiltakozik, de nincs apelláta: a robot marad.

A címszereplők minden szempontból egymás ellentétei. Az egyik a múlt része, a másik a jövőé, az egyik valamikor híres, az emlékeiben élő idős ember, a másik nevenincs, friss fejlesztésű gép. Mégis összebarátkoznak: a robot társaságában Frank kivirágzik, újraéli ifjúságát, sőt aktívabb lesz, mint valaha volt.

A debütáns Jake Schreier rendező sikerrel kapcsolja össze az amerikai indie-k körében becsesnek számító realista hangoltságot és az emberközi (gyakran családi) kapcsolatok feltárása iránti elkötelezettséget a legnépszerűbb hollywoodi műfajok elemeivel. A robot és Frank csupa paradoxon: egyszerre kisrealista sci-fi és drámai komédia, izgalmakkal és nyomozással, no meg némi romantikával erősítve. A suspense-t a caper-szál biztosítja, a romantikát a Frank és a kisváros könyvtárosnője között bontakozó kapcsolat hozza be a sztoriba, de Schreier direktor erejéből még generációs konfliktusok bemutatására is futja.

Nehezen hihető, de mindez így együtt kiad egy működőképes mozit, amelyben a különböző műfaji elemek nemhogy kioltanák, de erősítik egymást. A titok talán az, hogy egyik műfaji vagy hatástechnikai összetevőből sincs sok a filmben, éppen csak annyi van mindegyikből, amennyi a néző érdeklődésének felkeltéséhez és fenntartásához elegendő ugyan, de a maradéktalan kielégüléséhez kevés. A visszafogott stílus, a decens humor és a színészek eszköztelen játéka erősíti a pozitív összhatást: sokadszorra bizonyosodik be, hogy Frank Langella sajnálatosan alulértékelt színész. Formanyelvi szempontból ugyan kevéssé izgalmas a film, de akad benne néhány emlékezetes kép. A legszebb, amikor a két címszereplő a múltnélküliségben egymásra talál: a végig emlékezetkieséseivel küzdő Frank a robot kérésére törli annak memóriáját, amit csak úgy tud megtenni, hogy közben átöleli őt.

A történet elővezetése során a rendező ki-kikacsint a 2001: Űrodüsszeiára, miközben a Kubrickot oly mélyen foglalkoztató Pinokkió-mesét dolgozza át. A robot és Frank amatőr Kubrick-film, amelyben van szív.

Extrák: Audiókommentár a rendező és Christopher D. Ford forgatókönyvíró közreműködésével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11356