KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A tenger dala

Kránicz Bence

Song of the Sea – dán-belga-ír, 2014. Rendezte: Tomm Moore. Írta: William Collins. Zene: Bruno Coulais. Gyártó: Cartoon Salon / Digital Graphics. Forgalmazó: Szabolcs Cinema Kft. Szinkronizált. 93 perc.

Előző filmjéhez, a magyar animátorok munkáját is dicsérő Kells titkához hasonlóan a kortárs rajzfilm fontos alkotójaként jegyzett Tomm Moore ismét az ír-kelta mondavilág és mesekincs örökségéből merít. Ám míg első rendezése szorosabban kötődött a szigetország történelméhez, addig A tenger dalában egyszerre kap nagyobb teret az álomszerű, olykor szürreális fantáziavilág és a családi traumákkal súlyosbított, hétköznapi rögvaló. A két külön univerzum között azonban magától értetődőnek bizonyul az átjárás, köszönhetően az egységes és markáns vizualitásnak, valamint a tragédia árnyékát és az újrakezdés lehetőségét is magában hordozó történet édesbús hangvételének.

Bent és húgát, a hatéves kora ellenére némának mutatkozó Saoirse-t egyedül neveli jóravaló, de megkeseredett apjuk, miután az édesanya a kislány születésekor meghalt – örökül hagyott mágikus tárgyai és a családi legendák viszont arról árulkodnak, hogy a kecses és melegszívű Bronagh túlvilága közelebb van a gyerekekhez, mint gondolnák. A világos, tiszta foltokkal és egyszerű vonásokkal megrajzolt emberalakok mögött ezernyi kacskaringós, végtelenbe vesző vonal szövi át a gazdagon kidolgozott háttereket, utalva a valós érzelmi konfliktusokra megoldást nyújtó mesebirodalom jelenlétére. De A tenger dalát nemcsak a terápiás animációk finom mívű darabjaként szemlélhetjük, történetében a régmúlt ködébe vesző, sokak által elfelejtett mítoszok érvénye a CGI-trendekkel szembehelyezett hagyományos rajzfilm értékeire hívja fel a figyelmet. Sőt, a kővé változtatott tündérlények gyönyörű metaforájába ágyazott központi tanulság is kortól függetlenül megszívlelendő: a lélek fájdalmaira a bezárkózás és a magányos gyötrődés csupán ideig-óráig jelenthet gyógyírt, a múlt elengedéséhez igenis szükség van a közös feldolgozás folyamatára – arra a küzdelmes feladatra, ami Moore filmjét nézve máris könnyebbnek tűnik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12150