KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Magam ura

Baski Sándor

Mot naturen – norvég, 2014. Rendezte és írta: Ole Giaever. Kép: Oystein Mamen. Zene: Ola Flottum. Szereplők: Ole Giaever (Martin), Rebekka Nystabakk (Helle), Marte Magnusdotter (Signe). Gyártó: Mer Film. Forgalmazó: Cinefil Co kft. / Magyarhangya. Feliratos. 80 perc.

Zsákutcába kormányozott élet, kapuzárási pánik, családi tragédia – lelki zavaraira a modern nyugati ember gyakran keres gyógyírt a komoly fizikai kihívást jelentő túraútvonalakon, ahogy azt az egyre izmosabb Camino-kultusz, vagy a szervezett Himalája-expedíciók népszerűsége is tanúsítja. Szezonjuk van a hasonló, többnyire önéletrajzi beszámolókon alapuló, spirituális kirándulásokat dokumentáló filmeknek (Út a vadonba, Vándorút, Tracks, Vadon), amelyek a természetfilmbe illő képsorokat a főhős életének flashbackekben felvillantott kulcspillanataival vegyítik. A friss norvég verzió, a Magam ura részben a „műfaj” paródiájának is tekinthető, itt ugyanis nincs szó extrém, de még valódi fizikai próbatételről sem, kínosan átlagos főhősünk, Martin mindössze egy hétvégi hegyi futásra indul, és a legnagyobb viszontagság, ami éri, hogy még a semmi közepén sem tud önkezével örömöt szerezni magának, anélkül, hogy meg ne zavarnák.

Frivol pillanatai ellenére az alapos önvizsgálat a Magam urában sem marad el. Ole Giaever, aki nem csak író-rendezője, de főszereplője is a filmnek, beinvitálja a nézőt Martin fejébe. Folyamatosan halljuk a harmincas férfi cenzúrázatlan belső monológját, amely unalmas életét és rutinná fásult házasságát járja körbe, de apjával való kapcsolata is terítékre kerül. Giaever leleménye, hogy az emberi gondolkodás asszociatív, csapongó természetét is reprodukálja, vagyis azt, ahogy egymásnak adják a stafétát az infantilis, a triviális, az abszurd és a komoly gondolatvillanások. Tulajdonképpen nem történik semmi rendkívüli: egy banális életút harmadán egy banális figura számot vet saját jelentéktelenségével. Nincs katarzisba torkolló sorsfordító utazás, csak egy feszültség levezetésére szolgáló hétvégi tisztítókúra, ami után ugyanott folytatódhatnak az unalmas átlagpolgár szürke hétköznapjai, de pont ez a nemtörténés hitelesíti a fanyar humorú, kíméletlenül őszinte produkciót.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12198