KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mama

Baski Sándor

Ma Ma – spanyol, 2015. Rendezte és írta: Julio Medem. Kép: Kiko de la Rica. Zene: Eduardo Cruz és Alberto Iglesias. Szereplők: Penélope Cruz (Magda), Alex Brendemühl (Raul), Luis Tokar (Arturo), Silvia Abascal (Enfermera). Gyártó: Morena Films / Backup Media / Mama Películas. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 111 perc.

 

A klasszikus bonmot frissítésre szorul: már nem csak a kutyák vagy a gyerekek, de a halálos betegségek is jó eséllyel képesek szavatolni a filmsikert. A szerzői (Utolsó napjaim, Biutiful) vagy a midcult alkotók (Az élet nélkülem) eddig is előszeretettel nyúltak a könnyű katarzissal kecsegtető melodrámai alaphelyzethez, újabban viszont a humort és az iróniát (Fifti-fifti, Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni) vagy a tinisztárok vonzerejét (Csillagainkban a hiba) pajzsként használó mainstream sem idegenkedik a témától. Julio Medem verziója még ebből a zsúfolt mezőnyből is kitűnik, már ami a pozitív értelemben vett gátlástalanságot illeti. A baszk rendező munkásságát eddig sem a széles gesztusok mellőzése és az érzelmi visszafogottság jellemezte, de a sajátos mágikus realista atmoszféra és az elrajzolt figurák a nyílt szentimentalizmust költőivé varázsolták. A Mamában viszont, látszólag minden óvatosságot sutba dobva, reflektálatlanul halmozza a giccsveszélyes elemeket: főhősére egyetlen nap leforgása alatt zúdítja rá a mellrák diagnózisát, férje hűtlenségét és az egyedülálló anyaság terhét, miközben társként egy hasonlóan traumatizált férfit rendel mellé. Sőt még ezt is fokozni tudja: a halálos ítélettel a zsebében Magda úgy dönt, versenyfutásba kezd az idővel, hogy életet adhasson kislányának.

Medem rendezői kvalitásait dicséri, hogy a filmet egészen az utolsó harmadáig nem temeti maga alá a giccscunami. Noha a rendező már előző filmjével, az Egy éjszaka Rómában leszbikus melodrámájával megkezdte a rugalmas elszakadást az életmű csúcspontjait jellemző játékos-szürreális stílustól, a tudat működését érzékeltető montázstechnikának köszönhetően a Mamát is áthatja egy lebegő, álomszerű hangulat. Idomulva a „műfaj” konvencióihoz, Medem filmje is a számvetés fontosságát hangsúlyozza, új elemként viszont nem az individuum életvágyát, hanem a halál árnyékában is dolgozó önzetlen anyai ösztönöket ünnepelteti.

A korábbi filmjeiben működő, elvágyódás motívummal kevert fantáziajelenetek ugyanakkor itt kényszeres szerzői gesztusnak tűnnek, Magda víziói születendő kislányáról – a lépten-nyomon dala fakadó szülészorvos figurájával együtt – kevés híján önparódiává transzformálják a filmet. Hogy ez végül mégsem következik be, az főként Penélope Cruznak köszönhető – a spanyol színésznő legalább olyan heroikus teljesítményt nyújt, mint az általa alakított Magda az anyaszerepben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12708