KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A kis kedvencek titkos élete

Varró Attila

The Secret Life of Pets – amerikai, 2016. Rendezte: Chris Renaud és Yarrow Cheney. Írta: Brian Lynch, Ken Daurio és Cinco Paul. Zene: Alexandre Desplat. Gyártó: Illumination Entertainment / Universal Pictures / Dentsu. Szinkronizált. 87 perc.

 

A manapság húzóágazatnak számító fantasztikum műfajai közül az animációs mese az utolsó, ami többé-kevésbé tartja magát az eredeti történetekhez, így aztán ritka csemegét jelenthet a vakációs sequel-cukrászdákban: idén az Illumination leányvállalat állt elő két minyon között egy friss rigójancsival, ami a Disney-féle Zootropolis után ismét csak a antropomorf állatkák mókás belvilágában keresi a következő franchise-indítás lehetőségét. Ám az A kis kedvencek titkos élete mind fantáziavilágával, mind stratégiájával szöges ellentétben áll a Mikiegérgyár termékével: a Hihetetlen utazás állatfilm-klasszikusát nagyvárosi környezetbe helyező történet (egy furcsa kutyapáros kalandos hazatéréséről a manhattani szingli-gazdihoz) a Zootropolis korszellemhez illő integrációs utópiájával szemben inkább a szegregációra szavaz.

Míg az álnok politikai összeesküvést leleplező nyuszi-róka buddy movie leplezetlen társadalmi reflexiót kínálva a Donald Trump-féle fenyegetése a faji együttélés mellett tette le voksát, a Renaud-Cheney páros verziójának fagylaltszínű hipszterálom-New Yorkjában a kiskedvencek saját bejáratú mikrouniverzumban élik életüket párhuzamosan a gyanútlan gazdik világával, ahol minden állatnak megvan a maga skatulyája, és egy sztereotíp-idegen nyuszinak legfeljebb a főgonosz szerepköre juthat. Ezt az ideológiai háttérüzenetet persze legfeljebb azok a szülők nehezményezhetik, akik számolják a napokat az első Disney-hercegnő coming out-ig, a szegrágáció másik, műfaji formája azonban valóban ókonzervatívnak bizonyul: szemben a Zootropolis szabatosan megszerkesztett, kortárs műfaji ötvözetével (ahol a detektívtörténetre felhúzott mesevígjáték végig összhangban marad a krimi-elvárásokkal), az Illumination-opusz laza pikareszktörténete mindössze egymás után helyezett (és időnként, mint a Grease-musicalbetétre szerkesztett hotdog-trip esetében, meglehetősen disszonáns hatást keltő) epizódok zsibvásári zsánermozaikjaként végzi a kötelező nyári porontyvakítást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12860