KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Monsieur Imbrahim

Pápai Zsolt

 

Újabban megszaporodtak a moziban az olyan édesbús történetek, amelyek középpontjában több generáció elválasztotta, ám közös sorsuk és habitusuk miatt mégis egymáshoz tartozó hősök állnak. A francia rendezők különösen érzékenyek az efféle történetekre, elég csak a közelmúltból az idős lepkevadász és a magányos leányka közös utazását elregélő Pillangó című opusra gondolni.

A Monsieur Ibrahim alapképlete ezzel rokon, a film középpontjában egy idős arab fűszeres és egy zsidó kisfiú barátsága áll. Momo, a felesége távozása óta mély depresszióba zuhant apjával élő kamaszfiú életében a sikerélményeket az biztosítja, hogy a környék utcalányaival baráti és egyéb kapcsolatokba keveredik, illetve, hogy a közeli arab fűszeres boltjában rendszeresen elemel valami apróságot. A bolt bölcs tulajdonosa idővel felismeri a fiúban a hozzá hasonlóan igaz emberi kapcsolatok után kiáltó embert, ezért tanítani kezdi őt, és lassan mély barátsággal színezett apa–fiú viszony alakul ki kettejük között.

A csaknem végig szépen stílusban tartott mese külön erénye az atmoszférikus miliőfestés, a hatvanas évek kültelki Párizsának megkapó, megható rajza. A feltartóztathatatlanul hódító modernizációnak kitett világot hatásos, ugyanakkor mindenféle manírt és modorosságot nélkülöző, finom humorral beoltott életképekkel jellemzi Françios Dupeyron rendező, és arra is ügyel, hogy ne fusson bele az üres nosztalgiázás csapdájába. Ez utóbbi törekvését csaknem végig siker koronázza, igaz, a zárlatban enged a kísértésnek, így munkája kissé ellaposodik.

A stiláris megoldások mellett a film további értéke a két főszereplő játéka, kivált Omar Shariffé, aki élete egyik legmeggyőzőbb alakítását nyújtja. A Monsieur Ibrahim egy kivételesen gazdag életpálya kivételesen nagy pillanata: a néző végig képtelen szabadulni a gondolattól, hogy a film Omar Sharif hattyúdalának készült.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1614