KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Filmszolfézs kezdőknek és haladóknak

Csala Károly

 

„Reméljük, hogy kötetünk elemzései kedvet ébresztenek az olvasóban a tárgyalt filmek újbóli megnézésére, és elősegítik azt, hogy ez az új találkozás még több élményt nyújtson” – írják a szerzők, Gyürey Vera és Honffy Pál Mozgófénykép (Filmelemzések) című könyvük előszavában.

Magam is remélem. A két szerző hat-hat írása a kiválasztott, tucatnyi filmről ugyanis kiválóan alkalmas e remény beteljesítésére. Jól választották meg vizsgált tárgyukat, nincs miért mentegetőzniük (persze, megteszik, már csak a más ízlésűek iránti, helyénvaló udvariasságból is). Ez a lista – jó lista: Welles, De Sica, Fellini, Bergman, Truffaut, Wajda, Szabó, Jancsó, Menzel, Tarkovszkij, Sára, Makk; s közelebbről: Aranypolgár, Csoda Milánóban, Az országúton, A nap vége, Négyszáz csapás, Hamu és gyémánt, Álmodozások kora, Szegénylegények, Szigorúan ellenőrzött vonatok, Andrej Rubljov, Feldobott kő, Szerelem. Ahogyan e filmeket meditálva, elemezve, körítve, körül- és leírva bemutatják, az mindenképpen elmélyedt, elemző gondolkodásra vall (még akkor is, ha az „elemzés” munkájának fölfogásáról más nézeteket vall is – bizonyára – olvasóik egy része), az meg egyenesen példamutatónak tetszik, ahogyan mindvégig szem előtt tartják, nagyon megfontoltan és tudatosan, könyvük didaktikai célját. Nem véletlen, hogy ez a filmkönyv a Tankönyvkiadó gondozásában látott napvilágot. Iskoláknak – tanároknak és diákoknak –, valamint a filmműveltség önkéntes iskoláinak, a filmkluboknak szánták, s csakugyan azoknak válhatik hasznára elsősorban. Valami ez, fontos valami, a nemlétező országos filmesztétikai oktatás pótlására.

Egyetérthetünk máskülönben azzal, hogy „az itt közölt tanulmányok – amint a szerzők írják –  csak  viszonylagos részletességgel szólnak a tárgyalt filmekről, egy tudományos   igényű elemzés sokkalta alaposabb és bővebb terjedelmű lenne”. Persze, de talán nem a terjedelemben s nem is az alaposságban állana a fő különbség. Hanem alighanem abban, hogy az a bizonyos „tudományos igényű elemzés” nem restellne betű szerint venni az elemzést mint teendőt, s elemeire bontaná-szedné a vizsgált művet, hogy kapcsolódásuk módjára-mikéntjére, vagyis funkcióikra és minőségükre apránként-egyenként is rámutathasson:  hogy csakugyan tudományosan építse újjá azt a kompozíciót, amelyet az alkotó, vagyis hát alkotók – hisz a legszerzőibb film is kollektív alkotás – művészileg építettek föl. De minthogy Gyürey Vera és Honffy Pál nem erre vállalkozott,  érthető, hogy csak ritkán és alig-alig szólnak például az operatőri munka vagy a hangi megformálás hozzájárulásáról a műveknek részleteiben és egészében kifejeződő művészi közlendőjéhez. Mert egyébiránt zenéről-hangról, vagy képkompozícióról és operatőri munkáról esik szó itt is, de inkább csak az ismeretterjesztés szintjén, az információs közlés céljával, nem pedig az elemzésével. (Szép is volna, ha az Aranypolgárról beszélve, nem említené a könyv Gregg Tolandot, a Feldobott kőről szólva, hallgatna Sára Sándorról, az operatőrről! De vajon lehet-e akár viszonylagosan is teljes képünk például a Szerelemről, ha meg sem kíséreljük megfejteni, mit adott hozzá Tóth János, az operatőr?...)

Így hát e könyv tanulmányai végül is kétfélék: elemző ismertetések, vagy nagyobb szubjektivitást is vállaló esszék. E két műfaj nincs ellentmondásban egymással, jól megfér egymás mellett. Mint ahogyan a két szerző kétféle egyénisége sem szakítja szét a kötetet egy „Honffy-könyvre” meg egy „Gyürey-könyvre”. Szerencsés együttműködésről beszélhetünk.

Ezek után voltaképpen fölöslegesnek tetszhet, hogy megpróbáljunk különbséget tenni, az egyik írást a másikhoz viszonyítani. Csínjával azért hadd utaljunk arra, hogy Gyürey Vera inkább hajlik a nagyobb gondolati igényű esszészerű összegezésekre, míg Honffy Pál egy kissé szigorúbban veszi az ismeretterjesztő-tárgyilagos összefoglalás feladatát. E megszorítást figyelembe véve, a könyv legsikerültebb tanulmányai – legalábbis e sorok írója szerint – Honffytól a Csoda Milánóban és az Álmodozások kora, Gyüreytől a Négyszáz csapás és a Feldobott kő ihletésére születtek. Mindenesetre ezeknél érződik a legvitathatatlanabbul, hogy a tanulmányírók csakugyan az adott film tényeiből indulnak ki, maximálisan alkalmazkodva magának a műnek a gondolatmenetéhez, azt kommentálják, miközben megtalálják a módját annak is, hogy a történelmi összefüggések feltárásával s az alkotók – jobban mondva: inkább csak a rendező-alkotó – életművében való elhelyezéssel a mű keletkezésének és hatásának, fogadtatásának „hátterét” is kellően megvilágítsák.

Biztató kezdeményezésként foghatjuk föl ezt a könyvet: valóban szükség volna rá, hogy akár e szerzőpáros, akár mások folytassák a megkezdett munkát. Reméljük, a Tankönyvkiadó is be tudja majd illeszteni kiadványai közé a jövőben a hasonló tanulmányköteteket. De épp a jövőre gondolva, talán nem veszi senki zokon – se a szerzők, se a szerkesztő –, ha fölhívjuk figyelmüket arra: az idegen nevek írására egy picivel nagyobb gondot kellene fordítaniuk. A lengyelben a „-ski” névképzőt például sohasem írják ipszilonnal. Nincs tehát „Cybul-sky” vagy „Plazew-sky”. (De ha már a fránya ipszilonról van szó, Bikácsy Gergely kollégánk viszont, akitől bőven idéz a Wajda-tanulmány, nem „Bikácsi”...) Vagy egy másik példa: ha már odáig terjed a figyelem, hogy Menzel keresztnevében kiszedetjük, nagyon helyesen, az idegen betűt a nyomdával („ř”), akkor arra is figyelni kéne, hogy a Jiří második magánhangzója bizony hosszú „í” – hisz ez aztán tényleg nem „idegen betű” a magyarban... Néhány – bizonyára figyelmetlenségből fakadó – téves megállapítást is korrigálni kellett volna még a kézirat  állapotában; olyasmire gondolunk, amihez nem filmműveltség szükségeltetik, hanem például földrajzi. Mint: „A táj jellegzetesen orosz Dovzsenko és Tarkovszkij filmjében egyaránt” (272. old.) Hát nem. Mert A föld, Dovzsenko filmje jellegzetesen ukrán tájat mutat.

Leszámítva tehát a leszámítandókat, figyelemreméltó könyvvel gyarapodott a hazai filmirodalom; s talán kezdetét vette ezzel a „filmszolfézs” oktatása Magyarországon, amelyet némelyek olyannyira hiányolnak az utóbbi időben.

 

Gyürey VeraHonffy Pál: Mozgófénykép. Filmelemzések, Tankönyvkiadó, Budapest, 1984; 336 oldal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/09 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6340