KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A túlélés ára

Lajta Gábor

 

Felmondanak egy amerikai tisztviselőnek, mire az lelövi főnökeit. Nem emelnek vádat ellene, hanem elmegyógyintézetbe dugják, mert (mint később kiderül) „túl sokat tud”. Egy svájci újságíró rájön erre és nyomozni kezd. (Michel Piccoli alakítja fáradt-rutinosan).

A rendező nem döntötte el, hogy politikai krimit, buñueli társadalmi szatírát, vagy pontos eseményrajzot készítsen. Mindegyikből csipegetve – langyos művet alkotott.

Állott levegőjű képek, túl későn elvágott jelenetek, papírmasé figurák: mégis (vagy éppen ezért) összeáll egy „elidegenedett” világ, és a várakozás izgalma, hogy valaminek történnie kell, ébrentartja figyelmünket, nézhetővé teszi a filmet. Ez a feszültség azonban „felületi feszültség”. Kikövetkeztethető ugyan a filmből valamiféle tanulság (a korrupt államgépezetről, vagy: még a gyilkosok is áldozatok?), és úgy látszik, a rendezőnek rossz véleménye van az egész társadalomról. Ezt azonban olyan szelíden és tartózkodóan mondja el, hogy el se igen hisszük neki. Különösen, amikor a film végén az újságíró győztesen telefonba diktálja a leleplező szavakat. Rutinosabban elkészített amerikai filmekben (A keselyű három napja, Serpico) ilyenkor még beiktatnak egy jelenetet a dolog reménytelenségéről...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7403