KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Hintsch György (1925-2005)

Mennyit ér egy filmrendező?

Kelecsényi László

 

Halála napján, a legnépszerűbb pesti feketepiacon A veréb is madár DVD-másolatát kereste fülem hallatára egy velem egykorú böngésző. Arra gondoltam, íme a halhatatlanság előszobája. Jöhet akármilyen új hordozóeszköz, képmagnó, képlemez, és ki tudja miféle csodaszerkentyű, bizonyos filmek halhatatlanok. Mint például ez az agyonhallgatott, ám magas nézettségű vígjáték a szocializmus fénykorából, melynek illegális másolata ott hevert a pulton. A piac ítélt. Hintsch Györgyöt a szakma többé-kevésbé úgyis elfelejtette. Gondoltam, hogy felhívom, s elmesélem neki az esetet. Mire megtettem volna, elért a hír.

Az utókor nem ismerte őt. Hintsch Györgynek nem is volt utókora, mióta visszavonult, csend lett körülötte. Nem írtak róla monográfiát, még csak egy rövid cikket sem. Utolsó mozifilmjét pontosan huszonöt évvel ezelőtt rendezte. Akkor volt ötvenöt éves. Egy prózaíró esetében ez a legszebb kor. Már minden szakmai fogást ismerhet, s ha a sors elegendő idővel ajándékozza meg, jöhetnek a nagy művek. A filmrendező azonban ki van szolgáltatva a divat változásainak. Álmodozhat, tervezgethet, írhat jobbnál jobb forgatókönyveket – semmi sem valósul meg belőle, ha nem talál az ötletei számára kivitelezőt. Erre volt jó, amíg (jól) működött a stúdiórendszer, melyet most egyöntetűen sírnak vissza a rendezők.

Mintha két Hintsch György létezett volna. Az egyik komoly irodalmi művek egyenértékű filmváltozatait készítette, a másik jól megcsinált vígjátékok mestereként kacsintott a nézőkre. Először egy Jókai-adaptációval lepett meg. 1964-ben forgatta a Rab Rábyt, amely televíziós produkcióként indult, mégis mozifilm lett belőle. Egy rövidke napilap-nekrológban most azt olvastam róla, hogy ez a mű voltaképp parabola, mert a felvilágosult abszolutista uralkodó, II. József híve, Ráby Mátyás kisnemes a Kádár-korszak értelmiségének jelképe lenne. Mérges volna, ha ezt hallaná. Távol állt tőle a képes beszéd bármely filmes formája. Ő azzal politizált, hogy Németh László műveit vitte filmre sorjában. Kezdődött az Iszony 1965-ös produkciójával – kivívta vele a vitatott életművű, ám mégiscsak élő-klasszikus író szimpátiáját. Később filmszalagra, telerecordingra került a többi nagy regény is. A televízióban készült az Irgalom, a Szörnyeteg, az Égető Eszter adaptációja.

Hintsch György mindig jól választott színészeket. A filmesek által el nem kényeztetett Kálmán György Rab Rábyként, Inna Csurikova Égető Eszterként véste bele magát emlékeinkbe. Miként Kabos Lászlóból is az ő filmje teremtett sztárt. A mindenkori nézettségi listákon előkelő helyezést szerzett magának az 1969-es A veréb is madár. A közönség főképp a magyar filmben először látható sztriptízért tódult a mozik pénztárához. Ám ennyi kevés lett volna az üdvösséghez. A történet szólt is valamiről, a nem működő, az új gazdasági mechanizmus bevezetésével épp akkor életre galvanizált szocializmus visszásságain kacagtunk. Ahogy pár év múlva a Hét tonna dollár megint ezzel a témával, és megint a kis Kabossal aratott méltó sikert.

Hintsch György is 1925-ös születésű volt. Ennek a nagy évjáratnak a jelességeit, színészeit, rendezőit ünnepelte a tömegkommunikáció az egész elmúlt esztendőben. Őt nem – az ő születésnapjáról valahogy megfeledkeztek. Ő mégsem feledkezett meg a nagybetűs szakmáról. Filmes érdeklődését utolsó éveiben sem veszítette el. El lehet azt veszíteni, ha valaki egyszer erre tette föl az életét?!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/02 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8500