KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az utolsó jelentés

Herpai Gergely

Breach – amerikai, 2007. Rendezte: Billy Ray. Írta: Adam Mazer, William Rotko és Billy Ray. Kép: Tak Fujimoto. Zene: Mychael Danna. Szereplők: Ryan Phillippe (Eric), Chris Cooper (Hanssen), Laura Linney (Burroughs), Caroline Dhavernas (Juliana). Gyártó: Universal Pictures / Outlaw Pictures. Forgalmazó: Forum Hungary. Feliratos. 110 perc.

 

Ha az USA vonatkozásában a 2001-es évet említjük, mindenkinek a híres World Trade Center-féle merénylet jut eszébe. Pedig ebben az évben egy hasonló nemzetbiztonsági tragédia is érte az országot: ekkor kapták el Robert Hanssent, azt a magas rangú FBI-ügynököt, aki több mint húsz éven keresztül szivárogtatott ki információkat a Szovjetuniónak, az országnak ezzel hihetetlen károkat és több amerikai kém halálát okozva. Az utolsó jelentés Hanssen (Chris Cooper) elfogásának történetét meséli el egy fiatal ügynök, az FBI-fejes asszisztenseként dolgozó O’Neill (Ryan Phillippe) szemszögéből. A film műfaját tekintve pszichológiai kémhistória, és az áruló Hanssen viselkedéseinek okait próbálja kikutatni a „sírós arcú” Chris Cooper remek alakítása révén.

A készítők nagyon igyekeztek korrekten elmesélni a tényeket, ám emiatt át is estek a ló túlsó oldalára, a film a középső szakaszától kezdve leül. Miután meglehetősen hamar kiderül, hogy Hanssen kettős ügynök, túl sok meglepetést már nem tartogat a film, pusztán azt figyelhetjük, O’Neill és az FBI-os, CIA-s főnökei hogyan leplezik le közösen az árulót.

Az utolsó jelentés igazi elpuskázott lehetőség. Az még rendben van, hogy nem egy Al Pacino-Colin Farrel-féle, Beavatás szintű sokszorosan megcsavart spy thrillerrel van dolgunk – elvégre ez mégiscsak dokumentumtörténet –, de azért talán érdekesebb lett volna, ha Hanssen teljes kémkarrierjét kísérhetjük végig, egyenesen 1979-től, vagyis attól az időponttól, amikor először kezdett el titkos információkat küldeni a Szovjetuniónak. A filmből a kezdetek mellőzése miatt nem derülnek ki Hanssen valódi indítékai, elfogásának története meg eléggé banális a teljes sztoriban rejlő lehetőségekhez képest.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8992