KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Nánay Bence: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pánikfalva

Alföldi Nóra

Panique au village­luxemburgi-belga-francia, 2009. Rendezte és írta: Stephane Aubier és Vincent Patar. Zene: Dionysos és French Cowboy. Gyártó: Beast Production / Gébéka Films / La Parti Productions / Made in PM / Mélusine. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 76 perc.

 

Mielőtt a Hasbro (és a Mattel) elárasztotta volna az európai piacokat a szupermenő Transformers és G. I. Joe játékaival, az óhazában a gyermekek többek közt ólomkatonákra hajazó, csak éppen olcsó műanyagból készült indián, cowboy, ló és egyéb házkörüli állatok formáját felvevő mütyürökkel vívták a homokozóban a sivatagi csatáikat, öltek lencsibabát, vagy dúlták fel a hosszadalmasan épült legóvárosokat. A talpas kis figurákat még az emésztőrendszer sem kezdte ki, nagyobb strapa esetén is csak pár kiálló alkatrészük tört le vagy görbült el, minden más játékkal kompatibilisek voltak, ráadásul méregdrága amerikai vetélytársaikkal ellentétben nem járult hozzájuk semmilyen kiegészítő mítosz, a gyermeki fantáziában így tetszés szerint absztrahálódhattak szerepköreik.

2003-ban két belga animátor, Vincent Patar és Stéphane Aubier húsz darab ötperces epizódba foglalta a figurákkal kapcsolatos agymenéseit, majd a sorozat kultstátuszra emelkedése után az alkotók idén egy 70 perces filmet is kerekítettek herélt-hangú, turbó-sebességgel affektáló főhőseik köré. Ló, Indián és Cowboy története Ló katasztrófába fulladó szülinapi zsúrjától indul, majd egy dinamikus tempóban elmesélt, robotpingvint, őrült tudósokat, alamuszi búvármanókat felvonultató, a végső káoszt sertés-bombákkal megspékelő anarchikus kalandfilmbe torkollik. Az archaikus stop-motion technikával megmozgatott – néhol gyurmából megformált – figurákon világosan látszódik minden manipuláció, a szakadt és ósdi trükkök, sematikus tájábrázolások, lehasznált babaházak sajátságos punk-hangulatot szülnek, tovább fokozva a koncepció zseniális abszurditását. Vitathatatlan, hogy a Pánikfalva kultgyanús darab, főleg azok számára, akiknek nem különösebben zavarba ejtő feladat előcsalni magukból pubertáskort megelőző énjüket; a Pán Péter-generációnak ez minden bizonnyal nem lesz akadály.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9897