KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Tatár György: Film által homályosan Holocaust, a tanúk tekintete
• N. N.: Magyar dokumentumfilmek a Holocaustról
• Schubert Gusztáv: Pokolkép Holocaust egyenes adásban
• Székely Gabriella: Filmjeim fejszecsapások Beszélgetés Sopsits Árpáddal
• Bori Erzsébet: Kora bánat Torzók
• Tamás Amaryllis: Amrita Sher-Gil Beszélgetés Sára Sándorral
TELEVÍZÓ
• Bakács Tibor Settenkedő: Mátrixon innen és túl Valóságshow
• Spiró György: Az ötödik A lengyel testvér
• Kriston László: Formatált valóság Bár
• Zachar Balázs: Magyar reality
• Ardai Zoltán: Modernek közt Első generáció
• Bodolai László: Ahol a törpék táncolnak Esküvői videók

• Varró Attila: Sztárválasztás Hollywoodi renitensek
• Vágvölgyi B. András: www.self-image.com Wilder, Wenders, Waters
• N. N.: John Waters a Filmvilágban
• Nemes Gyula: Cseh álmoskönyv Karel Vachek
• Antal István: Kísérlet az élet Cseh avantgarde
• Éles Márta: Miként ragadjuk meg az igazságot? Beszélgetés Wojciech Marczewskivel
ANIMÁCIÓ
• Elekes Györgyi: Európai vonal-kód Annecy
• Dizseri Eszter: A légy röpte Beszélgetés Rofusz Ferenccel
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Angyalok és kutyák Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Játékos szenvedély Macerás ügyek
• Ágfalvi Attila: Kiszámított vadság Vademberek
• Báron György: Szponzorfilm Üvegtigris
KÖNYV
• Kelecsényi László: Szociológiai filmtükör Bíró Gyula: A magyar film emberképe
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Belphégor
• Csantavéri Júlia: Pad a parkban
• Takács Ferenc: Liam
• Ádám Péter: Szerelmes Thomas
• Mátyás Péter: Neveletlen hercegnő
• Mátyás Péter: Corelli kapitány mandolinja
• Korcsog Balázs: Kémkölykök
• Varró Attila: Bízd a hackerre!
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Tömegnyár

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

O’Horten

Schreiber András

O’Horten – norvég-német-francia, 2007. Rendezte és írta: Bent Hamer. Kép: John Christian Rosenlund. Zene: John Erik Kaada. Szereplők: Baard Owe (Odd Horten), Espen Skjonberg (Trygve Sissener), Ghita Nörby (Fru Thogersen), Henny Moan (Svea), Bjorn Floberg (Flo). Gyártó: Bulbul Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 90 perc.

A lelket is átmelegíti a skandináv hideg Bent Hamer filmjeiben. Kiváltképp, ha azok valóban északon játszódnak – a norvég rendező a Tótumfaktum Los Angeles-i kitérője után visszatért a jeges fjordokra, ráadásképp a Tojások és a Dalok a konyhából Hamer-opusokhoz hasonlóan, az O'Horten is az időskori magány és az új esélyek témáját járja körül. A 67 éves mozdonyvezető, Odd Horten egész életét a vasúti menetrendhez igazította, s miután nyugdíjazzák, a megszokásokra épülő felhőtlenségnek végeszakad. Apró, burleszkszerű jelenetekben elevenedik meg a tanácstalanság, hogy végül a szürreális életepizódok után Odd Horten révbe érjen, és szigorú vasutas egyenruháját norvég mintás pulóverre cserélje. (A szigor és a rugalmasság, pontosabban a szabályokra építkező biztonság és a lázadó szabadság ellenpontozására Hamer kétszer ülteti vonatra hősét – az Oslo-Bergen viszonylatban közlekedő vasparipa a film zárlatában zabolátlanabbnak tetszik.)

Bár Hamer mozija javarészt Oslóban játszódik, a közvetlen filmes elődöt mégis inkább Franciaországban vélhetjük felfedezni – nem csupán az új élethelyzetet látszólagos rezignáltsággal fogadó főhőst alakító Bård Owe pipája és pléhpofája, de a lassacskán hömpölygő, leheletfinoman mosolyogtató humor, a norvég direktor abszurditás-érzéke és humanizmusa is Jacques Tati filmjeit juttatja eszünkbe. A leghumorosabb helyzeteket is átható melankóliára való tekintettel az O'Horten leginkább a Playtime-ra hasonlít, azonban jelen esetben a szomorkás hangok végül lecsengenek, elvégre Bent Hamer eddigi filmjei általában (még ha a Bukowski-átirat látszólag ki is lóg a sorból) egy új, boldog beteljesedés irányába mutatnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10005