KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Tatár György: Film által homályosan Holocaust, a tanúk tekintete
• N. N.: Magyar dokumentumfilmek a Holocaustról
• Schubert Gusztáv: Pokolkép Holocaust egyenes adásban
• Székely Gabriella: Filmjeim fejszecsapások Beszélgetés Sopsits Árpáddal
• Bori Erzsébet: Kora bánat Torzók
• Tamás Amaryllis: Amrita Sher-Gil Beszélgetés Sára Sándorral
TELEVÍZÓ
• Bakács Tibor Settenkedő: Mátrixon innen és túl Valóságshow
• Spiró György: Az ötödik A lengyel testvér
• Kriston László: Formatált valóság Bár
• Zachar Balázs: Magyar reality
• Ardai Zoltán: Modernek közt Első generáció
• Bodolai László: Ahol a törpék táncolnak Esküvői videók

• Varró Attila: Sztárválasztás Hollywoodi renitensek
• Vágvölgyi B. András: www.self-image.com Wilder, Wenders, Waters
• N. N.: John Waters a Filmvilágban
• Nemes Gyula: Cseh álmoskönyv Karel Vachek
• Antal István: Kísérlet az élet Cseh avantgarde
• Éles Márta: Miként ragadjuk meg az igazságot? Beszélgetés Wojciech Marczewskivel
ANIMÁCIÓ
• Elekes Györgyi: Európai vonal-kód Annecy
• Dizseri Eszter: A légy röpte Beszélgetés Rofusz Ferenccel
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Angyalok és kutyák Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Játékos szenvedély Macerás ügyek
• Ágfalvi Attila: Kiszámított vadság Vademberek
• Báron György: Szponzorfilm Üvegtigris
KÖNYV
• Kelecsényi László: Szociológiai filmtükör Bíró Gyula: A magyar film emberképe
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Belphégor
• Csantavéri Júlia: Pad a parkban
• Takács Ferenc: Liam
• Ádám Péter: Szerelmes Thomas
• Mátyás Péter: Neveletlen hercegnő
• Mátyás Péter: Corelli kapitány mandolinja
• Korcsog Balázs: Kémkölykök
• Varró Attila: Bízd a hackerre!
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Tömegnyár

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Bayer Antal

  Asterix, Lucky Luke és a mangahelyzet

Megkönnyebbülhetnek a klasszikus Asterix-képregény kedvelői, kiadóváltás történt ugyan, de kis kihagyás után folytatódik a sorozat, mi több, a karácsonykor bemutatott animációs filmhez kapcsolódóan a szokásosnál hamarabb jött a következő rész.

Az Asterix-történetek nagyjából két kategóriára oszthatók: vannak az „utazósak”, amelyekben a főszereplők egy másik országba látogatnak, ami alkalmat kínál az alkotóknak az adott néphez kapcsolódó képzetek, közhelyek és előítéletek anakronisztikus kifigurázására, és vannak a „helyben maradósak”, amelyekben – többnyire valamilyen külső inger hatására – konfliktus támad a kis gall falu lakói között.

Utóbbiak közül való a legnagyobb kedvencem, A perpatvar. Nem fogom szó szerint idézni Beaumarchais-t, aki A sevillai borbélyban remekül mutatja be a rágalom és az arra való fogékonyság gyilkos párosát, legyen elég annyi, hogy René Goscinny egészen biztosan ismerte a híres monológot, és Tullius Destructivus személyében megalkotta a tökéletes ellenlábast Asterix és barátai számára. Úgy gondolom, ez azon kevés albumok egyike, amellyel a legmakacsabb képregényellenzőket kivéve bárkit meg lehet győzni arról, hogy a képregény formája alkalmas remekművek megalkotására.

Az Asterix a helvéteknél a mai Svájc területére kalauzol el minket. Rögeszmés tisztaság és pontosság, kakukkos óra, havasi kürt, banktitok, fondü, van itt minden, ami kell. A „nemzeti sajátosságokra” épülő poénok szokás szerint remekül ülnek, de a történet vezérfonala talán nem olyan erős, és az ellenfelek nem annyira egyediek.

Az istenek otthona ismét a faluban játszódik nagyrészt, és a rómaiak újabb furfangos kísérlete behódoltatásukra ismét viszályt gerjeszt a barátok között, ezúttal „gazdasági” alapon. A történet felfogható amolyan „plázaépítés-ellenes” pamfletként is. A legjobbak közül való ez is.

Asterix 15: A perpatvar, 16: Asterix a helvéteknél, 17: Az istenek otthona. Színes, puhafedeles, kötetenként 44 oldal. Móra kiadó.

 

Míg a fenti Asterix-történetekben mindössze egy híresség (Guy Lux televíziós műsorvezető) karikatúrája szerepel, a legújabb, a franciaországi megjelenés után alig pár hónappal már magyarul is olvasható Lucky Luke-epizód a paródián alapul.

Olyannyira, hogy ez kissé meg is nehezíti a humor értékelését azoknak, akik nem ismerik Georges Lautner 1963-as klasszikus krimi-vígjátékát, a Les tontons flingueurs-t (magyarul Lövöldöző taták címmel vetítették). Nemcsak, hogy már az alapötletet is ebből a filmből kölcsönözte az íróként visszatérő Laurent Gerra, hanem a film jó néhány szereplőjének a karikatúrája is feltűnik a színen (főként Francis Blanche, Robert Dalban és Bernard Blier), sőt pár jelenet és szállóigeként rögzült mondat is felismerhető a képregényben. Csakhogy ezeknek esélyük sincs átjönni a fordításban, ami bizony csökkenti az epizód élvezeti értékét. Nem rossz, persze, de volt jobb.

Lucky Luke 21: Dalton nagybácsik. Színes, puhafedeles, 44 oldal. Pesti Könyv kiadó.

 

Nem is olyan régen, mondjuk öt évvel ezelőtt úgy tűnt, a magyar képregénypiac legerősebb szegmense lesz a manga, hiszen a nulláról indulva igen gyorsan felfutott a távol-keleti képregények száma, évente 45-50 kötet is megjelent. Aztán egymás után ábrándultak ki a kiadók, az (utólag alaptalannak bizonyult) határozottsággal támadó Mangattack (az Athenaeum márkája), a fantasy terén szerzett pozícióit kiterjeszteni próbáló Delta Vision és a hírnevét képregénykiadóként megalapozó, mára leginkább „young adult” kategóriás regényekkel foglalkozó Fumax. A gyakorlatilag egyedül maradt MangaFan pedig visszavett a tempóból, de legalább túlélt néhány különböző jellegű válságot, és a jól bevált sorozatai folytatódnak.

Ezek közé tartozik a Ruróni Kensin szamurájmanga, sajnos immár az egyetlen, amelyet rendszeresen olvasok. Pechemre a legutóbbi két kötetben a harci jelenetek dominálnak, aminek minden bizonnyal sokan örülnek, de én kevésbé. Jó lenne, ha felgyorsulna a kiadás, hiszen a kötetek fele még hátravan.

Ruróni Kensin 14-15. Fekete-fehér, puhafedeles, kötetenként kb. 200 oldal. MangaFan kiadó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12169