KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Tatár György: Film által homályosan Holocaust, a tanúk tekintete
• N. N.: Magyar dokumentumfilmek a Holocaustról
• Schubert Gusztáv: Pokolkép Holocaust egyenes adásban
• Székely Gabriella: Filmjeim fejszecsapások Beszélgetés Sopsits Árpáddal
• Bori Erzsébet: Kora bánat Torzók
• Tamás Amaryllis: Amrita Sher-Gil Beszélgetés Sára Sándorral
TELEVÍZÓ
• Bakács Tibor Settenkedő: Mátrixon innen és túl Valóságshow
• Spiró György: Az ötödik A lengyel testvér
• Kriston László: Formatált valóság Bár
• Zachar Balázs: Magyar reality
• Ardai Zoltán: Modernek közt Első generáció
• Bodolai László: Ahol a törpék táncolnak Esküvői videók

• Varró Attila: Sztárválasztás Hollywoodi renitensek
• Vágvölgyi B. András: www.self-image.com Wilder, Wenders, Waters
• N. N.: John Waters a Filmvilágban
• Nemes Gyula: Cseh álmoskönyv Karel Vachek
• Antal István: Kísérlet az élet Cseh avantgarde
• Éles Márta: Miként ragadjuk meg az igazságot? Beszélgetés Wojciech Marczewskivel
ANIMÁCIÓ
• Elekes Györgyi: Európai vonal-kód Annecy
• Dizseri Eszter: A légy röpte Beszélgetés Rofusz Ferenccel
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Angyalok és kutyák Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Játékos szenvedély Macerás ügyek
• Ágfalvi Attila: Kiszámított vadság Vademberek
• Báron György: Szponzorfilm Üvegtigris
KÖNYV
• Kelecsényi László: Szociológiai filmtükör Bíró Gyula: A magyar film emberképe
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Belphégor
• Csantavéri Júlia: Pad a parkban
• Takács Ferenc: Liam
• Ádám Péter: Szerelmes Thomas
• Mátyás Péter: Neveletlen hercegnő
• Mátyás Péter: Corelli kapitány mandolinja
• Korcsog Balázs: Kémkölykök
• Varró Attila: Bízd a hackerre!
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Tömegnyár

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bíbor folyók

Bori Erzsébet

 

Úgy fest, Európa új frontot nyitott az ősellenséggel vívott háborúban. Még mindig saját fegyvereivel akarja legyőzni a bestiát, de már nem Hollywoodra veti vigyázó szemét. Magából indul ki. A hazai közönségből, és először is felteszi azt a kérdést, hogy mit eszik olyan megátalkodottan az amerikai mozin. A kérdés jó, és megvan már rá a helyes válasz – legalábbis a kassza felől nézve. A franciák két sikeres thrillerrel állnak a kapuk előtt, a Le pacte des loupes-ra még várnunk kell, de itt van már a Bíbor folyók, amely tavaly, néhány hét alatt a második legtöbb nézőt vonzotta a honi mozikba. A Gaumont semmit nem bízott a véletlenre: bestsellerből készült a forgatókönyv, a Gyűlölettel nevet szerzett Mathieu Kassovitz a rendező, Jean Reno a főszereplő, oldalán az ifjú és népszerű Vincent Cassellal, akinek én már a papáját is nagyon szerettem.

A műfaj tehát thriller, közelebbről misztikus krimi, még közelebbről a francia Hetedik, némi Twin Peaks beütéssel – mondja mindenki, aki minimum fizető nézőként hozzájárult Fincher darabjának kultiválásához. Nekem azért vannak fenntartásaim. A metafizikus bűntörténetben a jó és a gonosz vívja élethalálharcát. Az enyhébb esetben a rossz kétkezi elmebeteg, a súlyosbított változatban sátán, lúdvérc, vándordémon, miből következően az ügynek/titoknak nincsen evilági megoldása. A Bíbor folyókban a gonoszok alapvetően egymással vannak elfoglalva, de működésük nyomai – hullák, széthagyott testrészek, feldúlt temetők – a rendőrség hatáskörébe tartoznak, így indul meg a fővárosból Niemans különleges ügynök és helyből Kerkerian hadnagy, a két magányos farkas a gombolyag után, míg az egymást keresztező szálak össze nem hozzák őket egymással. A hely az örök hó birodalma az Alpok csúcsai között, egy hegyi falu és a közeli egyetem zárt világa. Az esőben gazdag és közvilágításban szegény nagyváros helyett szédítő tágasság, szemkápráztató fehérség és egy ódon könyvtár labirintusa, ahol forr az ármány és arat a halál. Az elemző ész győzelméért sajnos áldozatokat kell hozni, és a modern rendőr nem egy Poirot, hogy minden kis részletre fényt derítsen, elég neki, ha megvan a tettes. Én beérem annyival, hogy a franciákban megbízhatunk: az amerikai piac kedvéért sem mennek el odáig, hogy szembeköpjék a felvilágosodást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3315