KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Tatár György: Film által homályosan Holocaust, a tanúk tekintete
• N. N.: Magyar dokumentumfilmek a Holocaustról
• Schubert Gusztáv: Pokolkép Holocaust egyenes adásban
• Székely Gabriella: Filmjeim fejszecsapások Beszélgetés Sopsits Árpáddal
• Bori Erzsébet: Kora bánat Torzók
• Tamás Amaryllis: Amrita Sher-Gil Beszélgetés Sára Sándorral
TELEVÍZÓ
• Bakács Tibor Settenkedő: Mátrixon innen és túl Valóságshow
• Spiró György: Az ötödik A lengyel testvér
• Kriston László: Formatált valóság Bár
• Zachar Balázs: Magyar reality
• Ardai Zoltán: Modernek közt Első generáció
• Bodolai László: Ahol a törpék táncolnak Esküvői videók

• Varró Attila: Sztárválasztás Hollywoodi renitensek
• Vágvölgyi B. András: www.self-image.com Wilder, Wenders, Waters
• N. N.: John Waters a Filmvilágban
• Nemes Gyula: Cseh álmoskönyv Karel Vachek
• Antal István: Kísérlet az élet Cseh avantgarde
• Éles Márta: Miként ragadjuk meg az igazságot? Beszélgetés Wojciech Marczewskivel
ANIMÁCIÓ
• Elekes Györgyi: Európai vonal-kód Annecy
• Dizseri Eszter: A légy röpte Beszélgetés Rofusz Ferenccel
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Angyalok és kutyák Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Játékos szenvedély Macerás ügyek
• Ágfalvi Attila: Kiszámított vadság Vademberek
• Báron György: Szponzorfilm Üvegtigris
KÖNYV
• Kelecsényi László: Szociológiai filmtükör Bíró Gyula: A magyar film emberképe
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Belphégor
• Csantavéri Júlia: Pad a parkban
• Takács Ferenc: Liam
• Ádám Péter: Szerelmes Thomas
• Mátyás Péter: Neveletlen hercegnő
• Mátyás Péter: Corelli kapitány mandolinja
• Korcsog Balázs: Kémkölykök
• Varró Attila: Bízd a hackerre!
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Tömegnyár

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fontamara

Jakubovits Anna

 

Századunk művészeinek – sajnos – elnyűhetetlen témája a fasizmus. Carlo Lizzani olasz filmrendező régóta elkötelezett antifasiszta, legfrissebben bemutatott filmje, a Fontamara címét egy kis, olaszországi hegyi faluról kapta.

Fontamara hófehér sziklái a képtelenül kék eget ostromolják. A faluban lakó maroknyi paraszt a földdel, az erdővel, a gyéren csörgedező patakkal küszködik a megélhetésért. Szegénység, korán öregítő gondok, röghözkötöttség, teljes elszigeteltség – ilyen az élet Fontamarában, a fasizmus uralomra jutásának évében. Fontamarába azonban nem érnek el a politika hullámverései, a hegyi lakók csak annyit vesznek észre, hogy lábuk alól kihúzzák a talajt a tőkések, s hogy a patak vizét elterelik... Csörgedezik lassan Lizzani filmje, mint a hegyi patak. Életképek, szövődő-kínlódó szerelmek, veszekedések, civódások, színek és tájak – míg a faluba hirtelen betolakodik a feketeingesek egy csapata. Megerőszakolják az asszonyokat, megszégyenítik a férfiakat, s most már mint egy népmese folytatódik a szegény parasztok életének filmje.

A mese a fiatal, mindenre elszánt, nincstelen parasztfiúról szól, aki a nagyvárosba megy szerencsét próbálni, munkát keresni. Rómában munkát nem talál, de találkozik barátjával, akivel bejárja az országot, s akit üldöz az egész rendőrség, mert illegális újságokat terjeszt. Aztán a parasztfiú, engedelmeskedve ösztöneinek, magára vállalja ezt a cselekedetet, vállalja barátja helyett a börtönt, a kínzásokat. Hiszen az ő hátán hiába suhog a vizes kötél, ő nem tud vallani, ő nem tudja elárulni a titkos nyomdát, a munkatársakat, ő bírja fizikummal a rugdosásokat, a verést. Egy darabig. Aztán belehal sérüléseibe. De nem hűtlen a megmenekült barát sem: Fontamarába is eljuttat egy kézi sokszorosító gépet.

A hegyi falu lakói immáron a kocsmaasztal körül ülnek s gyér fénynél újságot írnak, lapot szerkesztenek, melynek címe: Mit tegyünk? Forog a gép, a stencilezett példányok Fontamarából indulnak titokzatos útjukra.

A népmesei ihletésű, lassan folydogáló, két és fél órás film nem teszi sem hihetővé, sem megrázóvá a zárkózott parasztemberek drámáját. A sablonos, didaktikus témaföldolgozást ellensúlyozzák a gyönyörű fölvételek, a megkapó életképek, a tájak, az emberek, a sorsok, a hétköznapi pillanatok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/12 44-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7251