KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Tatár György: Film által homályosan Holocaust, a tanúk tekintete
• N. N.: Magyar dokumentumfilmek a Holocaustról
• Schubert Gusztáv: Pokolkép Holocaust egyenes adásban
• Székely Gabriella: Filmjeim fejszecsapások Beszélgetés Sopsits Árpáddal
• Bori Erzsébet: Kora bánat Torzók
• Tamás Amaryllis: Amrita Sher-Gil Beszélgetés Sára Sándorral
TELEVÍZÓ
• Bakács Tibor Settenkedő: Mátrixon innen és túl Valóságshow
• Spiró György: Az ötödik A lengyel testvér
• Kriston László: Formatált valóság Bár
• Zachar Balázs: Magyar reality
• Ardai Zoltán: Modernek közt Első generáció
• Bodolai László: Ahol a törpék táncolnak Esküvői videók

• Varró Attila: Sztárválasztás Hollywoodi renitensek
• Vágvölgyi B. András: www.self-image.com Wilder, Wenders, Waters
• N. N.: John Waters a Filmvilágban
• Nemes Gyula: Cseh álmoskönyv Karel Vachek
• Antal István: Kísérlet az élet Cseh avantgarde
• Éles Márta: Miként ragadjuk meg az igazságot? Beszélgetés Wojciech Marczewskivel
ANIMÁCIÓ
• Elekes Györgyi: Európai vonal-kód Annecy
• Dizseri Eszter: A légy röpte Beszélgetés Rofusz Ferenccel
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Angyalok és kutyák Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Játékos szenvedély Macerás ügyek
• Ágfalvi Attila: Kiszámított vadság Vademberek
• Báron György: Szponzorfilm Üvegtigris
KÖNYV
• Kelecsényi László: Szociológiai filmtükör Bíró Gyula: A magyar film emberképe
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Belphégor
• Csantavéri Júlia: Pad a parkban
• Takács Ferenc: Liam
• Ádám Péter: Szerelmes Thomas
• Mátyás Péter: Neveletlen hercegnő
• Mátyás Péter: Corelli kapitány mandolinja
• Korcsog Balázs: Kémkölykök
• Varró Attila: Bízd a hackerre!
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Tömegnyár

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az operaház fantomja

Vízer Balázs

Színházban még valahogy elhiszi az ember, hogy énekelve is lehet beszélni, régibbi filmeknél is elnézzük, sőt, Indiában ez egyenesen alapkövetelmény, de egy vadonatúj mozinál kell lennie valami újnak, hogy működjön a dolog. Mondjuk, legyen ironikus, vagy igazán drámai, de egy Andrew Lloyd Webber- darabnál ez eleve kizárt.

Pedig a feladat nagy kihívás is lehetne, hiszen Az operaház fantomja a középosztály régi kedvence, és bár eleve tartalmaz komoly dramaturgiai hibákat, izgalmas alapmotívumai vannak, színes közegben játszódik és néhány jól kitalált szereplő is felvonul. Ehhez képest valóban meghökkentő a rendezőválasztás, hiszen Joel Schumachert (Tigrisek földjén, A fülke) látszólag semmi sem predesztinálta egy kosztümös operett-musical elkészítésére – bár a Batman mindörökké már sejtetni engedte, hogy a heroikus giccshez is vonzódik. Az ismert mesét, mely szerint a bimbódzó fiatal tehetség, a gyönyörű kóristalány zenésen tipródik mentora, a titokzatos Fantom és gyerekkori szerelme, Raoul gróf között a párizsi operaház díszletei között, Schumacher csak annyiban piszkálta meg, hogy az egészet színes flashbackba tette, hogy még szentimentálisabb legyen. Egy eleve giccsbe hajló mesénél ez nem biztos, hogy jó ötlet, de lelke rajta, ám az alaptörténetet sem tudta elég erős színekkel visszaadni. Ebben azonban a főszereplők is hibásak, hiszen a valóban tehetséges Emmy Rossum mellett két középszerű és alig ismert színész feszeng, kik hősiesen tátognak a zenére – bár egyes források szerint ők maguk énekelnek, de ez semmire nem mentség.

Remekelnek viszont a díszletervezők és mellékszereplők, mint Minnie Driver fergetegesen ripacs Dívája, valamint Ciaran Hinds és Simon Callow a két balfácán operaigazgató szerepében, és majdnem meg is mentik a produkciót a giccsbefulladástól.

 

Az operaház fantomja

The Phantom of the Opera – amerikai, 2004. Rendezte: Joel Schumacher. Írta: Gaston Leroux, Andrew Lloyd Webber, Joel Schumacher. Kép: John Mathieson. Zene: Andrew Lloyd Webber. Szereplők: Emmy Rossum (Christine), Gerard Butler (A Fantom), Patrick Wilson (Raoul gróf), Minnie Driver (Díva). Gyártó: Warner. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 140 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/04 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8205