KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/november
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Veress József: Szilágyi Gábor (1942–2001)
• Csontos János: Megjegyzések egy tévékritikához

• Schubert Gusztáv: Képeltérítők Pokoli tornyok
• N. N.: Amerika romokban Paranoia-mozi
• Hirsch Tibor: A halál dobozai Borzalom-dramaturgia
• Herpai Gergely: Tabutéma Terror-játékok
• Spiró György: A Kéttoronyba zárva Amerikai éjszaka
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 1. rész
• N. N.: Tarr Béla a Filmvilágban
• Gelencsér Gábor: Belföldi magyarok A Kádár-kor emberképe
• Andor Tamás: Boldog évek In memoriam Simó Sándor
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Android-szerelem A. I. – Mesterséges értelem
• Tillmann József A.: A M.I. mutánsaink Kubrick és az A. I.

• Beregi Tamás: Homo Chimpansiensis A majmok bolygója
• Pápai Zsolt: Sors-puzzle A kizökkent idő filmjei
• Békés Pál: Életfogytig piknik Ausztrál filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Nem strandolvasmány A mozgás-kép
• Palotai János: Szekond A film, a rádió és a televízió a kutatások tükrében
KRITIKA
• Báron György: Lógva hagyva Paszport
• Takács Ferenc: XX Nexxt
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Köszi a csokit!
• Hideg János: A panamai szabó
• Kovács Marcell: Get Carter
• Turcsányi Sándor: Szajré
• Varró Attila: Halálos iramban
• Hungler Tímea: Amerika kedvencei
• Elek Kálmán: Kardhal
• Köves Gábor: A sárkány csókja
• Vidovszky György: Amerikai pite 2.
• Tamás Amaryllis: Gandhi – Egy vezér születése
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ground Zero

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Milarepa

Teszár Dávid

Milarepa­ – tibeti, 2006. Rendezte: Neten Chokling. Írta: Neten Chokling és Tenzing Choyang Gyari. Kép: Paul Warren. Zene: Joel Diamond. Szereplők: Orgyen Tobgyal (Yongten Trogyal), Jamyang Lodro (Milarepa), Lhakpa Tsamchoe (Peydon), Jamyang Nyima. Gyártó: Shining Moon. Forgalmazó: Best Hollywood. Szinkronizált. 90 perc.

 

A bhutáni mozik hazai importja egészen impozáns képet mutat, tekintve, hogy az elmúlt bő tíz esztendőben három alkotásuk jutott el a nemzetközi forgalmazásig, ebből pedig kettő nálunk is hozzáférhető: míg az Isteni játék (1999) bájos komédia néhány focirajongó buddhista szerzetesről, a Milarepa (2006) sötét tónusú tanmeséje a címben megjelölt legendás, XI. században élt tibeti szent ifjúkorát eleveníti fel. A bhutáni filmevolúció szerint a cél szentesíti az eszközt: amennyiben az Isteni játék minimalizálja a didaxist, az itthon bemutatásra nem került Utazók és mágusokban pedig (2003) már a parabola-jelleg dominál, akkor a Milarepa a jaktej-sűrűségű üzenetfilmek tökéletes mintapéldánya. Neten Chokling bosszútörténetében a férje halála után megtört özvegy feketemágia-tanulmányútra bocsátja nagykorúvá serdült (címszereplő) fiát, hogy rajta keresztül elégtételt vehessen férje testvérének családján, akik jogtalanul megfosztották őt a hagyatéktól, és kisemmizett szolgává alacsonyították a gyermekeivel együtt.

Az aszkéta-költségvetésből leforgatott alkotás maximális lelkesedésről tanúskodik: szemet gyönyörködtető panorámaképekbe csomagolja a spirituális tartalmat, ám a nem létező színészi játék, a suta dialógusok, a Xenába illő, megmosolyogtató speciális effektusok, valamint a történet katarzist nélkülöző, váratlan félbehagyása (a befejező inzertek arról értesítik a nézőt, hogy a megvilágosodás folyamatát tartalmazó második, befejező rész 2009-ben kerül a mozikba – ez egyelőre még várat magára) nagyban korlátozza az élmény teljességét. Ekként a Milarepa az egzotikus filmínyencségek iránt lelkesedőknek kevéssé ajánlható – morális alapon Travis Bickle és Piszkos Harry, míg szakmai-vallási szemszögből a tibeti szakosok és a Buddhista Főiskola hallgatói számára javallott a vetítés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10112