KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/november
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Veress József: Szilágyi Gábor (1942–2001)
• Csontos János: Megjegyzések egy tévékritikához

• Schubert Gusztáv: Képeltérítők Pokoli tornyok
• N. N.: Amerika romokban Paranoia-mozi
• Hirsch Tibor: A halál dobozai Borzalom-dramaturgia
• Herpai Gergely: Tabutéma Terror-játékok
• Spiró György: A Kéttoronyba zárva Amerikai éjszaka
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 1. rész
• N. N.: Tarr Béla a Filmvilágban
• Gelencsér Gábor: Belföldi magyarok A Kádár-kor emberképe
• Andor Tamás: Boldog évek In memoriam Simó Sándor
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Android-szerelem A. I. – Mesterséges értelem
• Tillmann József A.: A M.I. mutánsaink Kubrick és az A. I.

• Beregi Tamás: Homo Chimpansiensis A majmok bolygója
• Pápai Zsolt: Sors-puzzle A kizökkent idő filmjei
• Békés Pál: Életfogytig piknik Ausztrál filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Nem strandolvasmány A mozgás-kép
• Palotai János: Szekond A film, a rádió és a televízió a kutatások tükrében
KRITIKA
• Báron György: Lógva hagyva Paszport
• Takács Ferenc: XX Nexxt
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Köszi a csokit!
• Hideg János: A panamai szabó
• Kovács Marcell: Get Carter
• Turcsányi Sándor: Szajré
• Varró Attila: Halálos iramban
• Hungler Tímea: Amerika kedvencei
• Elek Kálmán: Kardhal
• Köves Gábor: A sárkány csókja
• Vidovszky György: Amerikai pite 2.
• Tamás Amaryllis: Gandhi – Egy vezér születése
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ground Zero

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Mordecai Richler: Így látta Barney

Férfibú

Vajda Judit

Vajda Judit

Richler regényének erényeit máshol kell keresnünk, mint a film verzióét.

Mordecai Richler kanadai zsidó író 1997-es könyvét – szemben a 13 évvel később elkészült szívhezszóló, édesbús filmes adaptációval – nagyon nehéz szeretni. Ennek legfőbb oka magának a főhősnek, Barney Panofskynak a személye: „egy 67 éves, mind összébb zsugorodó férfi, alig csöpögő pöccsel”; leginkább a szerző kortársa, a hasonló közegből származó Philip Roth Sabbath-jának rokona (a Sabbath színházából). Az ő egyes szám, első személyben megírt fiktív emlékiratait olvashatjuk, fia, Michael „Mike” Panofsky lábjegyzeteivel és utószavával kiegészítve.

Barney megkísérli kronológiai sorrendben – a házasságai által meghatározott három részben – elmesélni a múltat, ám minduntalan elkalandozik, írása így elsőre bennfentes, az olvasót kizáró (lefordítatlan francia és latin kifejezésekkel teleszórt), terjengős fecsegésnek tűnik. Az Így látta Barney azonban nem ilyen – csak éppen lassan, apránként tárulnak fel szépségei.

Legérdekesebb vonása a narrációban keresendő: több különféle oknál fogva ugyanis a főhős közel sem mindentudó mesélő (a regény egyik kulcsfontosságú eseményét például, jó barátja – áldozata? –, Boogie rejtélyes eltűnésének pontos részleteit nem tudja felidézni), ráadásul hangsúlyozottan megbízhatatlan elbeszélő. Az őt mindegyre kiigazító Mike lábjegyzeteiből pedig nemcsak bizonyos távolságból, szűrőn keresztül láthatjuk a figurát, de kibontakozik általa egy újabb történet is, az apját megfejteni kívánó fiúé, akiben – az Utószó tanúsága szerint – különbözőségük ellenére mégiscsak ott van az apja.

Szintén izgalmas probléma az Így látta Barney-vel kapcsolatban az olvasói azonosulás kérdése. Vajon tényleg csak azért szeretjük meg ezt a cseppet sem szeretetre méltó vénembert a végére, mert ő a főhős, egyben a mesélő? „Az élet abszurd, és senki sem ért meg igazán senki mást” – vélte fia szerint Barney. Nos, azért egy kísérletet tehetünk.

Európa Könyvkiadó


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10870