KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/november
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Veress József: Szilágyi Gábor (1942–2001)
• Csontos János: Megjegyzések egy tévékritikához

• Schubert Gusztáv: Képeltérítők Pokoli tornyok
• N. N.: Amerika romokban Paranoia-mozi
• Hirsch Tibor: A halál dobozai Borzalom-dramaturgia
• Herpai Gergely: Tabutéma Terror-játékok
• Spiró György: A Kéttoronyba zárva Amerikai éjszaka
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 1. rész
• N. N.: Tarr Béla a Filmvilágban
• Gelencsér Gábor: Belföldi magyarok A Kádár-kor emberképe
• Andor Tamás: Boldog évek In memoriam Simó Sándor
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Android-szerelem A. I. – Mesterséges értelem
• Tillmann József A.: A M.I. mutánsaink Kubrick és az A. I.

• Beregi Tamás: Homo Chimpansiensis A majmok bolygója
• Pápai Zsolt: Sors-puzzle A kizökkent idő filmjei
• Békés Pál: Életfogytig piknik Ausztrál filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Nem strandolvasmány A mozgás-kép
• Palotai János: Szekond A film, a rádió és a televízió a kutatások tükrében
KRITIKA
• Báron György: Lógva hagyva Paszport
• Takács Ferenc: XX Nexxt
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Köszi a csokit!
• Hideg János: A panamai szabó
• Kovács Marcell: Get Carter
• Turcsányi Sándor: Szajré
• Varró Attila: Halálos iramban
• Hungler Tímea: Amerika kedvencei
• Elek Kálmán: Kardhal
• Köves Gábor: A sárkány csókja
• Vidovszky György: Amerikai pite 2.
• Tamás Amaryllis: Gandhi – Egy vezér születése
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ground Zero

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mama

Baski Sándor

Ma Ma – spanyol, 2015. Rendezte és írta: Julio Medem. Kép: Kiko de la Rica. Zene: Eduardo Cruz és Alberto Iglesias. Szereplők: Penélope Cruz (Magda), Alex Brendemühl (Raul), Luis Tokar (Arturo), Silvia Abascal (Enfermera). Gyártó: Morena Films / Backup Media / Mama Películas. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 111 perc.

 

A klasszikus bonmot frissítésre szorul: már nem csak a kutyák vagy a gyerekek, de a halálos betegségek is jó eséllyel képesek szavatolni a filmsikert. A szerzői (Utolsó napjaim, Biutiful) vagy a midcult alkotók (Az élet nélkülem) eddig is előszeretettel nyúltak a könnyű katarzissal kecsegtető melodrámai alaphelyzethez, újabban viszont a humort és az iróniát (Fifti-fifti, Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni) vagy a tinisztárok vonzerejét (Csillagainkban a hiba) pajzsként használó mainstream sem idegenkedik a témától. Julio Medem verziója még ebből a zsúfolt mezőnyből is kitűnik, már ami a pozitív értelemben vett gátlástalanságot illeti. A baszk rendező munkásságát eddig sem a széles gesztusok mellőzése és az érzelmi visszafogottság jellemezte, de a sajátos mágikus realista atmoszféra és az elrajzolt figurák a nyílt szentimentalizmust költőivé varázsolták. A Mamában viszont, látszólag minden óvatosságot sutba dobva, reflektálatlanul halmozza a giccsveszélyes elemeket: főhősére egyetlen nap leforgása alatt zúdítja rá a mellrák diagnózisát, férje hűtlenségét és az egyedülálló anyaság terhét, miközben társként egy hasonlóan traumatizált férfit rendel mellé. Sőt még ezt is fokozni tudja: a halálos ítélettel a zsebében Magda úgy dönt, versenyfutásba kezd az idővel, hogy életet adhasson kislányának.

Medem rendezői kvalitásait dicséri, hogy a filmet egészen az utolsó harmadáig nem temeti maga alá a giccscunami. Noha a rendező már előző filmjével, az Egy éjszaka Rómában leszbikus melodrámájával megkezdte a rugalmas elszakadást az életmű csúcspontjait jellemző játékos-szürreális stílustól, a tudat működését érzékeltető montázstechnikának köszönhetően a Mamát is áthatja egy lebegő, álomszerű hangulat. Idomulva a „műfaj” konvencióihoz, Medem filmje is a számvetés fontosságát hangsúlyozza, új elemként viszont nem az individuum életvágyát, hanem a halál árnyékában is dolgozó önzetlen anyai ösztönöket ünnepelteti.

A korábbi filmjeiben működő, elvágyódás motívummal kevert fantáziajelenetek ugyanakkor itt kényszeres szerzői gesztusnak tűnnek, Magda víziói születendő kislányáról – a lépten-nyomon dala fakadó szülészorvos figurájával együtt – kevés híján önparódiává transzformálják a filmet. Hogy ez végül mégsem következik be, az főként Penélope Cruznak köszönhető – a spanyol színésznő legalább olyan heroikus teljesítményt nyújt, mint az általa alakított Magda az anyaszerepben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12708