KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/november
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Veress József: Szilágyi Gábor (1942–2001)
• Csontos János: Megjegyzések egy tévékritikához

• Schubert Gusztáv: Képeltérítők Pokoli tornyok
• N. N.: Amerika romokban Paranoia-mozi
• Hirsch Tibor: A halál dobozai Borzalom-dramaturgia
• Herpai Gergely: Tabutéma Terror-játékok
• Spiró György: A Kéttoronyba zárva Amerikai éjszaka
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 1. rész
• N. N.: Tarr Béla a Filmvilágban
• Gelencsér Gábor: Belföldi magyarok A Kádár-kor emberképe
• Andor Tamás: Boldog évek In memoriam Simó Sándor
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Android-szerelem A. I. – Mesterséges értelem
• Tillmann József A.: A M.I. mutánsaink Kubrick és az A. I.

• Beregi Tamás: Homo Chimpansiensis A majmok bolygója
• Pápai Zsolt: Sors-puzzle A kizökkent idő filmjei
• Békés Pál: Életfogytig piknik Ausztrál filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Nem strandolvasmány A mozgás-kép
• Palotai János: Szekond A film, a rádió és a televízió a kutatások tükrében
KRITIKA
• Báron György: Lógva hagyva Paszport
• Takács Ferenc: XX Nexxt
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Köszi a csokit!
• Hideg János: A panamai szabó
• Kovács Marcell: Get Carter
• Turcsányi Sándor: Szajré
• Varró Attila: Halálos iramban
• Hungler Tímea: Amerika kedvencei
• Elek Kálmán: Kardhal
• Köves Gábor: A sárkány csókja
• Vidovszky György: Amerikai pite 2.
• Tamás Amaryllis: Gandhi – Egy vezér születése
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ground Zero

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az egészség ellenszere

Varró Attila

A Cure for Wellness – amerikai, 2016. Rendezte: Gore Verbinski. Írta: Justin Hayte. Kép: Bojan Bazelli. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: Dane DeHaan (Lockhart), Jason Isaacs (Volmer), Mia Goth (Hannah). Gyártó: Regency Enterprises / Blind Wink. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 146 perc.

 

Nevezzük akár a tömegfilm felől megközelítve elmejátékfilmnek vagy a filmművészet nézőpontjából tudatfilmnek, a szubjektivitásból fakadó nyitottság rejtélynarratívákban való hasznosítása az ezredfordulós Álomgyár egyik legerősebb szerzői gyógymódját jelenti a különféle filmzsánerek elkerülhetetlen elöregedése, elsorvadása ellen románctól (Egy makulátlan elme…) science-fictionön át (Donnie Darko) a horrorfilmig (Másvilág). Nem csoda, hogy a két halmaz metszetét jelentő alkotások oly gyakran helyezik álom és ébrenlét határsávjában tartózkodó hőseiket a modernizmus kedvelt Varázshegy-színhelyére, a szanatórium/fürdőszálló labirintusvilágába (Tavaly Marienbadban, Nyolc és fél, Ifjúság), amelyek kalandverzióikban – diliház, börtön, kísértetkastély – egyszerre biztosítják a közönségnek a veszély izgalmát és a mind-fuck szellemi kihívását. Tekintve, hogy a zsánerkaméleon Verbinski horrortárában eddig is főszerepet játszott a fertőzés/betegség metaforája (videóvírustól karib-tengeri zombikig), érthető módon saját elmefilmjében visszanyúl a gyökerekhez és egyenesen Mann svájci szanatóriumába küldi ridegszívű (Lockhart) manhattani bróker-Castorpját, hogy cégigazgatója meglátogatása során maga is a különös intézmény foglyává váljon, ahol a szörnyű valóság elől vízterápiába és sárkányeregetésbe menekülő üzleti mogulok társadalomkritika-karikatúrái között rátalálhat saját belső vadállatára.

A Verbinski-Hayte páros bő lére eresztett története mégsem a „mi képzelet-mi valóság” kötelező játszmáinak sokadik kórházmeséjével (Jákob lajtorjájától Viharszigetig) kínál egészségesebb örömöket a nagyközönségnek: jóval érdekesebb, ahogy a film két órán keresztül ingadozik a sci-fi/thriller/horror cronenbergi elegye és a Lynch-féle művészfilm pengeélén, újabb és újabb körökkel elbizonytalanítva nézőit, vajon ezúttal a szerző álmodja a műfajt vagy a műfaj a szerzőt. Sajnos a fináléra az alkotók felszámolják ezt a végig lebegtetett kettősséget – és egy vérbeli gótikus grand-guignol leszámolás keretében látványosan felégetik az európai modernizmus geronto-fellegvárát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13137