KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/november
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Veress József: Szilágyi Gábor (1942–2001)
• Csontos János: Megjegyzések egy tévékritikához

• Schubert Gusztáv: Képeltérítők Pokoli tornyok
• N. N.: Amerika romokban Paranoia-mozi
• Hirsch Tibor: A halál dobozai Borzalom-dramaturgia
• Herpai Gergely: Tabutéma Terror-játékok
• Spiró György: A Kéttoronyba zárva Amerikai éjszaka
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 1. rész
• N. N.: Tarr Béla a Filmvilágban
• Gelencsér Gábor: Belföldi magyarok A Kádár-kor emberképe
• Andor Tamás: Boldog évek In memoriam Simó Sándor
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Android-szerelem A. I. – Mesterséges értelem
• Tillmann József A.: A M.I. mutánsaink Kubrick és az A. I.

• Beregi Tamás: Homo Chimpansiensis A majmok bolygója
• Pápai Zsolt: Sors-puzzle A kizökkent idő filmjei
• Békés Pál: Életfogytig piknik Ausztrál filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Nem strandolvasmány A mozgás-kép
• Palotai János: Szekond A film, a rádió és a televízió a kutatások tükrében
KRITIKA
• Báron György: Lógva hagyva Paszport
• Takács Ferenc: XX Nexxt
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Köszi a csokit!
• Hideg János: A panamai szabó
• Kovács Marcell: Get Carter
• Turcsányi Sándor: Szajré
• Varró Attila: Halálos iramban
• Hungler Tímea: Amerika kedvencei
• Elek Kálmán: Kardhal
• Köves Gábor: A sárkány csókja
• Vidovszky György: Amerikai pite 2.
• Tamás Amaryllis: Gandhi – Egy vezér születése
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ground Zero

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Madárfészek

Hegyi Gyula

Nem csalás, nem ámítás, a Madárfészek az egykori világhírű francia vígjáték, az Őrült nők ketrece minden eredetiséget nélkülöző, amerikai feldolgozása. Ugyanaz a férfi „házaspár”, ugyanaz a transzvesztita mulató, ugyanaz a konfliktus a balkézről való fiú menyasszonyával, ugyanaz a konzervatív apósjelölt és ugyanabban a mulatságos csapdában.

Még olyan részletek is megmaradtak, mint a piacon kosárkájával bevásárló „háziasszonyka” és az obszcén rajzolatú levesestányér epizódja. Minden részlet ugyanaz, éppen csak az egész más, mint ahogy azt a friss és üdítően szellemes francia komédiában láthattuk. A Madárfészek lapos, unalmas és meglepően ízléstelen film. Hiába néhány nagynevű szereplő, a közreműködők többsége már első megjelenésre is szánnivalóan csúnya és érdektelen. Rikítóan csiricsáré a díszlet, az amerikai „erotikus paradicsom” levegőtlen világa. Otromba a történet feldolgozása, ügyetlenek a párbeszédek, többnyire üresen pukkannak el az erőltetett poénok. Ahogy mondai szokás, zongorázni lehetne a különbséget a francia eredeti és az amerikai utánzat között. S nemcsak zongorázni, de tanítani is érdemes lenne, hogyan lehet lényegében ugyanazt a forgatókönyvet ragyogóan és laposan, finom eleganciával és lábszagú ízléstelenséggel feldolgozni. Még az a pár perc sem vidítja fel igazában a nézőt, amikor szegény Gene Hackmant nőimitátorként kénytelen viszontlátni.

Nem érdektelen viszont az a politikai közeg, amely a transzvesztita show-t és a konzervatív apát körülveszi. Ebben a világban mindenki vagy „liberális”, vagy „konzervatív”. S ellenfelei számára a „liberális” értelemszerűen „buzit”, a „konzervatív” pedig egyszerűen „nácit” jelent. Senkinek egy pillanatig sem jut eszébe, hogy a másik politikai csoportba tartozó embert ne illesse automatikusan a legsötétebb és leggyűlöletesebb szándékokkal. Abortusz, homoszexualitás, keresztény kontra zsidó értékek, amikor éppen nem a szexről beszélnek, akkor ezeket a témákat ismételgetik görcsös előítélettel a szereplők. Ebben a tekintetben az amerikai angolul beszélő Madárfészek kétségtelenül közelebb áll napjainak magyar világához, mint az Őrült nők ketrece felszabadultan politikamentes, bohózati közege.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=297