KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/november
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Veress József: Szilágyi Gábor (1942–2001)
• Csontos János: Megjegyzések egy tévékritikához

• Schubert Gusztáv: Képeltérítők Pokoli tornyok
• N. N.: Amerika romokban Paranoia-mozi
• Hirsch Tibor: A halál dobozai Borzalom-dramaturgia
• Herpai Gergely: Tabutéma Terror-játékok
• Spiró György: A Kéttoronyba zárva Amerikai éjszaka
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 1. rész
• N. N.: Tarr Béla a Filmvilágban
• Gelencsér Gábor: Belföldi magyarok A Kádár-kor emberképe
• Andor Tamás: Boldog évek In memoriam Simó Sándor
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Android-szerelem A. I. – Mesterséges értelem
• Tillmann József A.: A M.I. mutánsaink Kubrick és az A. I.

• Beregi Tamás: Homo Chimpansiensis A majmok bolygója
• Pápai Zsolt: Sors-puzzle A kizökkent idő filmjei
• Békés Pál: Életfogytig piknik Ausztrál filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Nem strandolvasmány A mozgás-kép
• Palotai János: Szekond A film, a rádió és a televízió a kutatások tükrében
KRITIKA
• Báron György: Lógva hagyva Paszport
• Takács Ferenc: XX Nexxt
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Köszi a csokit!
• Hideg János: A panamai szabó
• Kovács Marcell: Get Carter
• Turcsányi Sándor: Szajré
• Varró Attila: Halálos iramban
• Hungler Tímea: Amerika kedvencei
• Elek Kálmán: Kardhal
• Köves Gábor: A sárkány csókja
• Vidovszky György: Amerikai pite 2.
• Tamás Amaryllis: Gandhi – Egy vezér születése
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ground Zero

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Good Will Hunting

Békés Pál

 

Aki zseni, az deviáns. Tudja ezt minden átlagember. Aki zseni, és mégsem deviáns, az elüt a zsenik átlagától, tehát szintén deviáns. (Nincs menekvés!) Ám a nem-deviáns zseniről nemigen lehet filmet csinálni, tehát maradjunk az átlag-zseninél, mint amilyen Will Hunting, a matematika géniusza, civilben sokgyermekes boston-külsői prolicsalád sarja. Ez a Will kissé karcos alkat, így hát a zsenijét fölfedező mezei matematika-professzornak egyenesen a börtönből kell kihoznia, hogy nekiláthasson a nyersgyémánt csiszolásának.

Az igazi küzdelem azonban nem a nyersgyémántot csiszolgató professzor, hanem az általa vadhajtás-nyesegetésre felkért pszichiáter és a vadzseni között zajlik. A pszichiáter ugyanis szívós munkával felébreszti Willben az emberi szabadság alapkérdései iránti fogékonyságot. Valamint azt sugallja páciensének, amit manapság minden magára valamit adó műalkotás egyszersmind dezodor-reklám: LÉGY ÖNMAGAD! Hogy ez pontosan mit jelent egy műalkotás, illetve egy dezodor esetében, azt nehéz volna formalizálni. A boston-külsői vadzsenit illetően az eredmény kétes: Will Hunting a nem egészen egyértelmű záróképsorok tanúsága szerint (talán) megfutamodik a matematika-géniuszi pálya elől és a szabadságot választja - rozoga autójával nekiered az országútnak, úgy, ahogyan az amerikai filmekben a „szabadság választása” közmegegyezés szerint ábrázoltatik.

Gus Van Sant, aki az amerikai független filmkészítők sztárjaként alapozta meg hírnevét, ezzel a filmmel elveszítette függetlenségét, ám biztosította helyét a főáramban. Az 1991-es, kritikai sikert és anyagi bukást hozó igen egyéni hangú Otthonom, Idaho után ezúttal kritikai és kasszasikert egyaránt jelentő, a függetlenség ködös karizmájával immár nem kacérkodó filmmel lépett elénk. Ha nem azt az évet fogja ki, amikor olyan megaprodukcióval kell versengenie, mint a Titanic, akkor talán nem csak filmjének forgatókönyve kap Oscar-díjat. Azért ez sem kevés. Gus Van Sant megtalálta a főútvonalat. Filmjének hőséhez hasonlóan (akit a díjazott forgatókönyvet társszerzőként jegyző Matt Damon alakít), ő is megpattant a bizonytalan és rögös zseni-pálya elől. Most ott robog a nyílegyenes hatsávos sztrádán, az ilyen utak pedig - ha baleset nem történik - általában elvezetnek valahová.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4000