KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Hosszú futására számítottunk BBS – 40 év
• Muhi Klára: Gettó, egyetem, politikai csatatér A BBS első két évtizede
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 2. rész
• Andor Tamás: Egy körültekintő ember In memoriam Schiffer Pál
• N. N.: Schiffer Pál (1939–2001)
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Őszi kollekció Titanic Fesztivál
• Varró Attila: Határsértések Koreai új hullámok
• Varró Attila: Hajcsat a párnán Beszélgetés Jafar Panahival

• Hungler Tímea: Biohazardírozás Hollywoodi vírusok
• N. N.: Járványok és bioterror Vírus-mozi
• Karkus Zsolt: Frankenstein siratja Monstrumot Klónok, szörnyek, őrült tudósok
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Disznóól és felhőfejes Velence
• N. N.: Az 58. velencei filmfesztivál díjai
• Kemény György: Videofreskók Velencei biennálé
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Kettős filmtükör A tizedik évtized

• Pápai Zsolt: Mesterbeállítás Howard Hawks rejtőzködő kamerája
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Cuba sí, Cuba no Mielőtt leszáll az éj
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Dalok a második emeletről
• Takács Ferenc: Ízig-vérig Anne-Mary
• Köves Gábor: Süti, nem süti
• Ágfalvi Attila: Szívtiprók
• Hungler Tímea: Doktor Szöszi
• Herpai Gergely: Kéjutazás
• Elek Kálmán: Eredendő bűn
• Harmat György: Lovagregény
• Varró Attila: Mélyvíz
• Tamás Amaryllis: Második bőr
• Varga Balázs: Végzetes hipnózis
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Búcsú

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Zsebtolvaj

Pápai Zsolt

Pickpocket – francia, 1959. Rendezte: Robert Bresson. Szereplők: Martin LaSalle, Marika Green, Henri Kassagi. Forgalmazó: Corner Film. 79 perc.

Robert Bresson filmtörténeti pozícióját és életművének megítélését alapvetően meghatározza, hogy jóllehet a munkái utánozhatatlanok (azaz ha valaki másolni kívánja azokat, biztosan nevetségessé válik), mégis rengeteg inspirációval szolgáltak – és szolgálnak a mai napig – alkotók tömegei számára. Beszédes, hogy Bresson már abban az időben a modern film csúcsműveit forgatta le, amikor a klasszikus modernizmus még igazából meg sem született (az Egy falusi plébános naplója vagy az Egy halálraítélt megszökött elkészültekor Antonioni, Fellini vagy Bergman még csak az első lépéseit tette a modern film irányába), és sokatmondó az is, hogy a Zsebtolvajjal az egész francia újhullámot látta el szellemi munícióval.

Utóbbiról kevesebbet szokás beszélni, pedig a napnál is világosabb. A Zsebtolvaj vezérmotívumai a bebörtönzöttség és a magány, továbbá a szabadságvágy – ezeknek, kivált az utóbbinak, nagy szerep jutott Godard-nál, Truffaut-nál is. A címszereplő akut lopáskényszere kívülállásának és szabadságvágyának a metaforája – a Zsebtolvaj Michelje ugyanúgy vonja kétségbe a társadalmi konvenciókat, mint egy évvel később a Kifulladásig hasonló nevű figurája. És ahogy a Zsebtolvaj és a Kifulladásig főszereplője megkérdőjelezi a környezetétét uraló konvenciókat, úgy vonja kétségbe a filmkészítés szabályait Bresson, illetve a nyomában Godard. Alig van valami, amiben hasonlít a két film formanyelve, abban azonban rokonok egymással, ahogy eloldódnak a hagyományos közelítésmódoktól (lásd például a Zsebtolvajban a gyakran szinte néma hangsávot, vagy a nézésirány szerinti vágás újszerű időzítését, a Kifulladásigban pedig a kézből vett felvételeket vagy a folytonossági irányt követő vágás negligálását).

A Zsebtolvaj az egyetemes filmtörténet egyik leggazdagabb műve. Máig őrzi titkát, talán azért, mert Bresson nemcsak azt tudta mindenki másnál jobban, hogy mikor mit mondjon, hanem azt is, mikor miről hallgasson. „A némaságot a hangosfilm találta fel” – jegyezte meg egykor, és tényleg: a csend sokszor mindennél beszédesebb.

Extrák: Sok apróság, valamennyi magyar felirattal. Rövid beszélgetés filmtörténészekkel; egy hosszabb dokumentumfilm a szereplők utóéletéről; negyedórás részlet a sztár-illuzionista, a Zsebtolvajban is feltűnő Henri Kassagi egyik műsorából. A legizgalmasabb anyag egy kurta beszélgetés a rendezővel: alig néhány perc az egész, Bresson varázsos személyisége miatt mégis nehezen múlik a hatása.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10068