KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Hosszú futására számítottunk BBS – 40 év
• Muhi Klára: Gettó, egyetem, politikai csatatér A BBS első két évtizede
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 2. rész
• Andor Tamás: Egy körültekintő ember In memoriam Schiffer Pál
• N. N.: Schiffer Pál (1939–2001)
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Őszi kollekció Titanic Fesztivál
• Varró Attila: Határsértések Koreai új hullámok
• Varró Attila: Hajcsat a párnán Beszélgetés Jafar Panahival

• Hungler Tímea: Biohazardírozás Hollywoodi vírusok
• N. N.: Járványok és bioterror Vírus-mozi
• Karkus Zsolt: Frankenstein siratja Monstrumot Klónok, szörnyek, őrült tudósok
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Disznóól és felhőfejes Velence
• N. N.: Az 58. velencei filmfesztivál díjai
• Kemény György: Videofreskók Velencei biennálé
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Kettős filmtükör A tizedik évtized

• Pápai Zsolt: Mesterbeállítás Howard Hawks rejtőzködő kamerája
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Cuba sí, Cuba no Mielőtt leszáll az éj
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Dalok a második emeletről
• Takács Ferenc: Ízig-vérig Anne-Mary
• Köves Gábor: Süti, nem süti
• Ágfalvi Attila: Szívtiprók
• Hungler Tímea: Doktor Szöszi
• Herpai Gergely: Kéjutazás
• Elek Kálmán: Eredendő bűn
• Harmat György: Lovagregény
• Varró Attila: Mélyvíz
• Tamás Amaryllis: Második bőr
• Varga Balázs: Végzetes hipnózis
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Búcsú

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Minden kút Rómába vezet

Alföldi Nóra

When in Rome­ – amerikai, 2010. Rendezte: Mark Steven Johnson. Írta: David Diamond és David Weissman. Kép: John Bailey. Zene: Christopher Young. Szereplők: Kristen Bell (Beth), Josh Duhamel (Nick), Anjelica Huston (Celeste), Will Arnett (Antonio), Jon Heder (Lance). Gyártó: Touchstone Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 91 perc.

Beth a New York-i Guggenheim kurátoraként munkamániában szenved, szingli és nem hisz a szerelemben, az ex-szel való beszélgetés közben némi uborka éktelenkedik a fogán. Ezzel ki is merültek a karakter ismertetőjegyei. Rómában húga esküvőjén találkozik Nick-kel, akinek legfőbb vonása, hogy profi futballjátékosként egyszer belécsapott a villám, azóta sportújságíró. Beth és Nick valamiért megkedvelik egymást, de a lánynak meg kell küzdenie négy, hirtelen felbukkanó hősszerelmessel (egy melegnek tűnő modellel, egy kolbász-mágnással, egy utcai bűvésszel és egy festővel), Beth ugyanis egy római kútban részegen pancsolva kihalászta a négy szerencsétlen szerencseérméjét és Gucci retiküljének mélyére rejtette.

Szerelem és mágia – csilingelő hívószavak ezek a női lélek számára, sajnálatos azonban, hogy a Minden kút Rómába vezet élvezeti értéke a heti horoszkóprovat végignyálazásának gyönyörét sem üti meg. A lehangoló szakmai rezüméval rendelkező alkotók (a Vén csontokért felelős David Weissman és David Diamond forgatókönyvírók, illetve a Daredevil-t és a Ghost Rider-t kiherélő Mark Steven Johnson) mintha csak szándékoltan hagyták volna a történet minden potenciálját kárba veszni. A közelmúlt New York-filmjeiből kimaradhatatlan, öntudatosan kocogó karakterek (lásd Angelica Huston mint kegyetlen főnökasszony á lá Az Ördög Pradát visel), semmibe vezető szituációk sorjáznak végig az egyébként is harmatos történeten, a cselekmény a második perc után úgy ül le, mint fáradt turista a spanyol lépcsőn, a gegek pedig nem egyszerűen félre mennek vagy ízléstelenek, hanem varázslatos és felettébb kínos módon láthatatlanok maradnak. A film eredeti címe bölcs mondásra utal: „ha Rómában vagy, élj úgy, mint a rómaiak” – bár mi nem Rómában vagyunk, hüvelykujjunkat nyugodt szívvel fordíthatjuk a föld felé – Mark Steven Johnson filmje inkorrekt darab, számító romkom-rajongó kínzás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10220