KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Hosszú futására számítottunk BBS – 40 év
• Muhi Klára: Gettó, egyetem, politikai csatatér A BBS első két évtizede
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 2. rész
• Andor Tamás: Egy körültekintő ember In memoriam Schiffer Pál
• N. N.: Schiffer Pál (1939–2001)
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Őszi kollekció Titanic Fesztivál
• Varró Attila: Határsértések Koreai új hullámok
• Varró Attila: Hajcsat a párnán Beszélgetés Jafar Panahival

• Hungler Tímea: Biohazardírozás Hollywoodi vírusok
• N. N.: Járványok és bioterror Vírus-mozi
• Karkus Zsolt: Frankenstein siratja Monstrumot Klónok, szörnyek, őrült tudósok
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Disznóól és felhőfejes Velence
• N. N.: Az 58. velencei filmfesztivál díjai
• Kemény György: Videofreskók Velencei biennálé
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Kettős filmtükör A tizedik évtized

• Pápai Zsolt: Mesterbeállítás Howard Hawks rejtőzködő kamerája
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Cuba sí, Cuba no Mielőtt leszáll az éj
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Dalok a második emeletről
• Takács Ferenc: Ízig-vérig Anne-Mary
• Köves Gábor: Süti, nem süti
• Ágfalvi Attila: Szívtiprók
• Hungler Tímea: Doktor Szöszi
• Herpai Gergely: Kéjutazás
• Elek Kálmán: Eredendő bűn
• Harmat György: Lovagregény
• Varró Attila: Mélyvíz
• Tamás Amaryllis: Második bőr
• Varga Balázs: Végzetes hipnózis
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Búcsú

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kéjlak

Varró Attila

The Loft – amerikai, 2014. Rendezte: Erik Van Looy. Írta: Bart De Pauw művéből Wesley Strick. Kép: Nicolas Karakatsanis. Zene: John Frizzell. Szereplők: Karl Urban (Vincent), James Marsden (Chris), Wentworth Miller (Luke), Eric Stonestreet (Marty), Matthias Schoenaerts (Philip). Gyártó: Anonymous Content / Woestijnvis. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 108 perc.

Az antwerpeni thriller-rendező Erik Van Looy eddigi életművében minden lehetőt megtett azért, hogy hazája filmgyártását összepárosítsa Hollywooddal: a Shades-ben maga Mickey Rourke próbált filmet rendezni egy hírhedt belga sorozatgyilkos rémtetteiből, az Alzheimer-ügy amnéziás bérgyilkosa John Woo és Michael Mann szerelemgyermekeként sújt le a helyi kiskirályokra, a 2008-ban példátlan kasszasikert hozó Loft pedig mintha csak Fincher és Neil LaBute férfitársaságát teleportálta volna át kiglancolt Schelde-parti tetőlakásába. Öt régi barát, csupa sikeres házasember, egy felvágott csuklójú női hullát talál a félrelépéseik számára közösen fenntartott legénylakásban: a kollektív feladat nem csupán a tettes személyének megtalálása, de a köztük fennálló erőviszonyok tisztázása is – a menő alfahím, a jóképű intellektüel, az érzékeny hősszerelmes, a nagyszájú gennyláda és a brutális bunkó percről percre átrendeződő küzdelmében szétrepesztve a „bros before hos” nemes férfilojalitásának roskatag keretét.

Van Looy filmjének álomgyár-kompatibilitását mi sem jelzi jobban annál, hogy a 2010-es holland remake után alig egy évvel az óceán túlpartján is megrendezhette sikerdarabját, ami szinte szó szerint követi az alapfilmet, csupán a holland verzió nyomán feszesebb tempóban és dögösebb csajokkal (bár jóval kevesebb fedetlen kebellel). A Kéjlak túlbonyolított flashback-szerkezetével, rekordmennyiségű vörös heringjével és gyanúsítottjával (a megcsalt nejektől az építőipari maffiáig terjedő listáról kizárólag a Fehér Ház vécés nénije hiányzik), csavaros feszültség-dramaturgiájával, valamint megduplázott rejtélyével (a film feléig az áldozat személye is talány) a mostanság mellőzött krimi műfaján végzi el az ezredfordulós felturbózást, ami egyfajta zsánerbravúrrá is tehetné a művet, ha a finálé végső megoldásában nem esne darabjaira az odáig féltő gonddal barkácsolt történet, logikátlanná téve bűntényt és motivációt egyaránt (kulcsszó: boncolás!). Ez a kéjlak már Antwerpenben is hibás alapanyagból felhúzott, hivalkodó pozőrfészek volt, New Orleansba helyezve mindössze megtalálta eredeti helyét a hollywoodi arcosok klubjában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12113