KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Hosszú futására számítottunk BBS – 40 év
• Muhi Klára: Gettó, egyetem, politikai csatatér A BBS első két évtizede
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 2. rész
• Andor Tamás: Egy körültekintő ember In memoriam Schiffer Pál
• N. N.: Schiffer Pál (1939–2001)
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Őszi kollekció Titanic Fesztivál
• Varró Attila: Határsértések Koreai új hullámok
• Varró Attila: Hajcsat a párnán Beszélgetés Jafar Panahival

• Hungler Tímea: Biohazardírozás Hollywoodi vírusok
• N. N.: Járványok és bioterror Vírus-mozi
• Karkus Zsolt: Frankenstein siratja Monstrumot Klónok, szörnyek, őrült tudósok
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Disznóól és felhőfejes Velence
• N. N.: Az 58. velencei filmfesztivál díjai
• Kemény György: Videofreskók Velencei biennálé
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Kettős filmtükör A tizedik évtized

• Pápai Zsolt: Mesterbeállítás Howard Hawks rejtőzködő kamerája
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Cuba sí, Cuba no Mielőtt leszáll az éj
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Dalok a második emeletről
• Takács Ferenc: Ízig-vérig Anne-Mary
• Köves Gábor: Süti, nem süti
• Ágfalvi Attila: Szívtiprók
• Hungler Tímea: Doktor Szöszi
• Herpai Gergely: Kéjutazás
• Elek Kálmán: Eredendő bűn
• Harmat György: Lovagregény
• Varró Attila: Mélyvíz
• Tamás Amaryllis: Második bőr
• Varga Balázs: Végzetes hipnózis
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Búcsú

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Volt egyszer egy Németország

Benke Attila

Es war einmal in Deutschland… – német-belga, 2017. Rendező: Sam Garbarski. Forgatókönyv: Michel Bergmann. Kép: Virginie Saint-Martin. Szereplők: Moritz Bleibtreu (David Bermann), Antje Traue (Sara Simon), Tim Seyfi (Fajnbrot), Mácsai Pál (Szoros), Mark Ivanir (Holzmann), Anatole Taubmann (Fränkel). Gyártó: Samsa Film / ZDF. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 102 perc.

Az utóbbi években a Saul fia és az 1945 emlékeztek meg leginkább kreatív módon a Holokausztról. Nemes László és Török Ferenc feszült, thrillerszerű történet keretei között idézték fel a hetven évvel ezelőtti borzalmakat. A német születésű belga rendező, Sam Garbarski (Irina Palm, Vijay és én) a Saul fia és az 1945 által kitaposott úton indult el, és történelmi bűnfilmbe ágyazta a német zsidóság deportálásának és megsemmisítésének traumáját a Volt egyszer egy Németországban.

Sam Garbarski műve a háborús bűnösök felelősségre vonásának évében, 1946-ban, Frankfurtban játszódik. David Bermann és társai túlélték a haláltáborokat, nem kérnek többé Németországból, Amerikába szeretnének emigrálni, és sefteléssel próbálják összeszedni az utazáshoz szükséges pénzmennyiséget. Közben Bermannt megtalálja a Szövetséges Ellenőrző Bizottság egy tisztje, Sara Simon, aki kollaborációval vádolja a Hitlernek vicceket tanító egykori humoristát. A Volt egyszer egy Németország Bermann visszaemlékezései révén egyszerre elemzi a háborús felelősség problémáját és a zsidók háború utáni helyzetét.

Sam Garbarski történelmi drámája egyértelműen akkor a legerősebb és legérdekesebb, mikor a komédiás David Bermann visszaréved a múltba, és megpróbálja a történelmi eseményeket kiszínezni, vagyis önmagát hősként beállítani. Így a nyilvánvaló mentegetőzés miatt a nézők fejébe is befészkelheti magát a gondolat, hogy Bermann tényleg kápóvá vált, és a hamis hősmítosz felépítésével ezt próbálja elfedni.

Nagy kár, hogy a férfi és Sara közös múltidézését kevéssé érdekes jelenetek töltik ki, melyek csak rabolják az értékes játékidőt, sőt elrontják a cselekmény lezárását is. A Volt egyszer egy Németország szívhez szóló emberi dráma lehetne, ha kizárólag David Bermann történetére koncentrálna, és nem erőltetné a humorosnak szánt, de többnyire jellegtelen üzletelős epizódokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13482